Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Antal Balázs: Rémálomgólya (vers)
72 ugyanaz a fiú bizonygatta hogy a mi öreg foltos kandúrunkat a nagyapja ütötte agyon baltával csak mert ott volt és egyszer mikor a kertünk fölötti parlagon kóboroltam ő meg a testvérei s még páran mások nagy kondérban gyógyszereket tablettákat ki tudja mit főztek kutyultak kotyvasztottak össze hogy az egyik utcabeli kutya elébe öntsék aminek a gazdái közénk tartoztak ugyanúgy csak épp nem akkor kutyát mindannyian mérgeztünk meg otthon és évről évre öltünk nem kívánt kismacskákat vagy így vagy úgy sokféle ötletes módon aztán a tetemet egyszerűen belöktük a kerítésen túli mocsárba egyszer a kémiatanár fel is robbantott egy cirmost a szakkörön mindenki szeme láttára bár az véletlen történt disznóöléseken baromfivágásokon rendre segítettünk de ezt az öregeink intézték nem is számított semmit mert mint ahogy én most csak azzal dicsekedtünk el amihez kezünkkel lábunkkal igazán közünk volt mikor a mocsár kiszáradt a kertet felgyújtottuk végül pusztuljon a nád a sás a kóró a csalán a gaz az amúgy is pusztulásra ítélt öreg házrom a nagy ropogásban a kóbor vagy szökevény kutyák és macskák a sünök a fácánok a gyíkok az egerek a patkányok meg a kilökött dögök mind szénné égtek és majdnem mi is az apáink vasvillával verték el a házaktól a lángot ilyen égetnivaló kölykök voltunk egyszer a macskadobáló fiút egyikünk légpuskával csuklón lőtte lesből aztán egyszer csak mindennek vége lett a rom végképp összedőlt a szomszéd fiú apja meghalt az anyja a gyerekekkel elköltözött onnét volt aki megnőtt és kollégiumba ment mások inni kezdtek azelőtt hogy józan felnőttként egy percet éltek volna páran ottmaradtunk tanácstalanul nem tudva kezdeni magunkkal semmit mint akiket otthagytak csak úgy egy árokparton pedig nem is volt igazi kapocs miközöttünk külön világokban éltünk a szomszédos házakban azokban a közös órák nem léteztek nem is létezhettek nem beszéltünk róluk nem gondoltunk rájuk mintha meg se történt volna amiből bejöttünk vagy ha akkor másokkal és kár is lett volna őrlődni tépelődni a helyrehozhatatlanon hova lett volna akkor a színes gyerekkorunk
