Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Háy János: Hangok és színek
58 már nincsenek, mert meghaltak, vagy másik nevelőintézetben helyezték el őket, mint a testvéremet. Amikor elbújok, vele játszok. Nagyon jól lehet vele játszani, mert ő a testvérem, nem idegen. Az a rossz, hogy azt kell gondolni az idegenekről, hogy nem idegenek, arról a házról, ahol lakunk, hogy otthon vagyunk, pedig nem vagyunk otthon. Otthon akarok lenni, ezért bújok el, elbújok a nevelőtanár elől, elbújok az épület elől, elbújok a kert elől, elbújok minden elől, mert ott van az én otthonom. Ott mindenki olyan, mint én vagyok. Mi vagyunk az ég és a föld, mi vagyunk mindenki, akiket megölelt a mindenség. 10 Anyu egy nagyon szép helyen ül. Ahol ő ül, az nem lehet nem szép hely. Úgy ül, mint a színésznők ülnek, mert a színésznők is tőle tanulták, hogy kell ülni. Néz bele a levegőbe, biztos épp fényképezik. Egy híres színész, aki szerelmes lett bele, az fényképezi. Ha elmegy Amerikába, akkor elő tudja venni ezt a fényképet, hogy anyu ül. És akkor felhívja telefonon, hogy annyira hiányzik neki, és mindjárt leforgatják ezt a filmet, és már megy is anyuhoz, vagy még jobbat talált ki, hogy menjen anyu hozzá Amerikába, mert ott aztán nem számít, hogy ki honnét jön, mindenkiből minden lehet, és mindenki jön valahonnét. Az emberek elmennek egy kerti partira, és mindenki sorolja, hogy honnan jött, és olyanokat mondanak, hogy én a csillagokból, én egy filmből, én a túlvilágról, én a napból. Mire az anyu sorra kerül, hogy hát, te honnét jöttél, akkor már az anyu nem is tudja elmondani az igazat, mert az olyan semmit sem jelentene, hogy egy milyen házból és milyen apa és anya mellől, akkor az anyu csak azt mondja, hogy én a szépből jöttem.
