Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Novák Piroska: SZÍN-ORGIA online
107 megjelent a kiállításon. A magyar alkotók közül Fekete László reprezentálta ezt a technikát, a posztmodern irányzatot a dekonstrukció jegyeivel ötvöző alkotásában. Fekete a negédes porcelán kisplasztika – ismertebb nevén nipp – műfajának nimbuszát törölte el: lefejezte hófehér női aktját, a megcsonkított, mégis buja testen lefolyó vér a gyász színes, matricás virágaival keveredik össze a halotti tor morbid dekorációjaként. E sorozat kétségkívül az alkotó legkiválóbb korszakából való. Ha tekintetünket elfordítottuk a színekben tobzódó csoportról, akkor észrevehettük, hogy a terem falán is megbújt egy-egy alkotás. A dekormatricás technika nemzetközi vonulatát Dalia Lauckaité–Jakimaviciené Nő koponyával című dísztálja képviselte, amelynek tükrében Leonardo da Vinci La Belle Ferronnière című festményének reneszánsz hölgye csöppen Shakespeare Hamlet jének szín művébe. Némi hiányérzetünk itt, ebben a szekcióban is támadhatott, említhetjük ugyanis a dekormatrica elődjét, az angol eredetű transfer print technikát, és a szigetország kerámiakultúrájára jellemző mintákat megújító Paul Scott munkáit, amik távol maradtak, holott bőven elfértek volna még, nem is említve a virtuóz amerikai Les Lawrence kerámiáit. A kiváló amerikai keramikus-fazekas, John Glick egy tálja ugyanakkor helyet kapott a falon: tárgyában a kelet-ázsiai máz- és égetéstechnikákat ötvözte kellemes harmóniában a német hagyományú sómázas és szódás égetéssel. Szemközt pedig Václav Šerák expresszív kompozíciója harsogta Az öröm színei t. A galéria előterében, az orgiát űző tárgyak zajától távol állt Geszler Mária méltóságteljes, tekintélyt parancsoló és figyelmet követelő idolja, amelynek finom ruharedőit apró, kobalt-oxid és aranymintákkal hangsúlyozta az alkotó, aki egyben a szitatechnika jeles hazai képviselője. A központi csoportban szintén a kobaltfestés technikáját alkalmazta Bán Mariann Babatároló dobozán és Pēteris Martinsons két lírai szépségű – a kobaltkék mellett visszafogott színhasználattal dekorált – leheletvékony porcelántárgyán. A kerámiaművességben a kobalt-oxid használata bír talán a legrégibb hagyományokkal, a kék-fehér díszítésű kerámiák és porcelánok sora klasszikus történeti ívet ír le. A kobalt-oxid egyben olyan különleges technikai tulajdonsággal rendelkezik – kibírja akár az 1400 °C égetési hőmérsékletet is –, amelyért Wartha Vince kémikus, a Műegyetem professzora par excellence kerámia-festőanyagnak nevezte. 3 A Nemzetközi Kerámia Stúdió a pandémia időszakában jó érzékkel, és nem csupán kényszerből választotta feladatának az Európában egyedülálló, közel 4000 darabot számláló kortárs gyűjteményének online bemutatását. A tematikus tárlatok sorát még 2017-ben, az intézmény alapításának 40 éves jubileuma évében indították útjára,4 idén pedig a színek mellett az állatábrázolás is terítékre 3 WARTHA Vince (1892): Az agyagipar. Az agyagipar technológiája. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 20. [Újra kiadva 2005-ben, az Iparművészeti Múzeumban rendezett Wartha Vince-emlékkiállítás alkalmából.] 4 A Nemzetközi Kerámia Stúdió 2019. év elejéig üzemelő, budapesti Museion No. 1 Galériájában bemutatott, jubileumi tematikus kiállítások sorrendben: TÖREDÉK (FRACTION) – Nonfiguratív alkotások: Válogatás a KKMM–Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből. 2017. február 9. – március 3.
