Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Bíró-Balogh Tamás: Kosztolányi Dezső ismeretlen önéletrajza
75 A szegény kisgyermek panaszai című ciklusa pedig körülbelül tetőpontja a magyar lírai impresszionizmus fejlődésének. Kitűnő műfordító.” Mivel a lexikon munkatársai közül az irodalomrész „felelőse” Tóth Árpád volt, tudható, hogy a szócikket ő írta. És mivel általánosságban elmondható, hogy Tóth Árpád kötetbeli kiséletrajzaiból „megismerhető a kortárs írókhoz való irodalmi (nem magánem beri) viszonya”,6 úgy a Kosztolányi-értékelése is beszédes, méghozzá Kosztolányira és Tóthra nézve egyaránt. Szembeötlő, hogy az életrajzi szócikkben egyetlen szó sincs Kosztolányi prózájáról, pedig az író ekkor már nemcsak több kötetnyi novellát adott ki, de már két nagyobb epikus mű a nevéhez fűződik: A rossz orvos című kisregény 1920-ban, A véres költő 1921-ben jelent meg. Viszont a lírikus Tóth Árpádot Kosztolányiban – mint a példa mutatja – elsősorban a lírikus érdekelte, és ez egybevág Kosztolányi önjellemzésével is, aki magáról mint költő beszélt mindig: legtöbb idevágó cikkében és vallomásában mint „magyar költő” aposztrofálta magát. Beszédesen jellemző az is, hogy a generációtárs Tóth még a lírai életművön belül is „rangsorol”: Kosztolányitól csupán az első két kötetét említi, az 1907-es debütáló gyűjteményt (Négy fal között ), illetve a hangos sikert hozó másodikat (A szegény kisgyermek panaszai, 1910). Kosztolányi ezt követő szűk másfél évtizedes költői terméséből egyet sem említ. Nem tudni, hogy ez Tóth értékítélete-e, vagy inkább csak az az attitű d, hogy a közönség számára is emlékezetes költői indulást hangsúlyozza ki, mindenesetre egy bizonyos: A szegény kisgyermek panaszai nak fölemlegetése („körülbelül tetőpontja a magyar lírai impresszionizmus fejlődésének”) szintén egybevág Kosztolányi eddig ismert összes önéletrajzával, amelyekben ennek a kötetnek kiemelt fontosságot tulajdonít. (Ennek a mentalitásnak sarkalatos változata az, amikor így írt az egyik curriculum vitae-jéban: „Életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban szeretek és legtöbbre becsülök, A szegény kisgyermek panaszai ban, megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem.”7 ) 3 Egy közember önéletrajza természetesen más, mint egy íróé. Bár ugyanaz a műfaj, nagyon különbözők a végeredmények. Közös bennük, hogy felkérés szüli őket, s így mindkét esetben alkalmazott műfajról beszélhetünk, de míg egy civilnél az önéletrajz valóban egy adatolt életpályát mutat be, a szerzői önéletrajz esetében inkább már irodalmi alkotásról beszélhetünk, ahol az önkifejezés a cél. Kosztolányi most is azonnal nyilvánvalóvá teszi ezt, és deklarálja a különbséget: „A költő önéletrajza az, amit megír verseiben, és életrajza az, amit az olvasó a versek alapján elképzel. A többi csak adat, akár az irodalomtörténet jegyzi föl, akár maga a költő. Mikor számot vet magával az író, megdöbben, milyen kevés történt vele és mi sok mindent élt át.” Célszerű megvizsgálni, mégis milyen életrajzi adatokat tartalmaz ez a „CV”. Valóban nem túl sokat. Kosztolányira vonatkozó adat mindössze hét van benne. 1.) Szabadkán szü letett 1885-ben. (A születési hely persze nemcsak a lexikon-szócikkek gyakorlata miatt van elöl, de mint magából a szövegből is kiderül, jóval lényegibb Kosztolányi számára, mint a dátum.) 2.) Húsz évig élt itt. 3.) Csáth Géza az unokatestvére. 4.) A nagyapja Kossuth tisztje volt. 5.) Az apja matematikával és fizikával foglalkozik. (De azt már nem árulja el, hogy ő tanár volt és gimnáziumi igazgató.) 6.) A húsz, Szabadkán töltött év után, 1905-6 Lengyel András: i. m. 7 Kosztolányi Dezső: [Önéletrajz ]. In: Uő: Tükörfolyosó , 662.
