Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Marsigli Kecskeméten
61 Ezek bejegyzései alapján egy nem szokványos esemény részletei rajzolódnak ki. Ez alkalommal Marsigli az ország déli részéről igyekezett Bécsbe. Átutazásáról a vármegye alispánját időben értesítették, ezért a magisztrátus 100 szekeret küldött elé Zombor és Bács irányába. Ő viszont minden bizonnyal az idő szorítása miatt az eredeti tervétől eltérő utat választott. Mivel ekkor már rendszeres postaszolgálat működött az ország területén, a gróf egy kisebb kísérettel ezt vette igénybe, hogy határidőre Bécsbe érkezzen. Kecskemét tanácsa is értesült útjáról, ezért a főbíró három lovast küldött elébe üdvözletével. A városba február 2-án a kora délutáni órákban érkezett meg, ahol a főbíró és az esküdtek egy csoportja nagy tisztelettel fogadta. „A grófot és katonáit étellel és itallal ellátták. Ezek lovainak a kocsiba történő fogásához a bíró kocsisainak segítségét kérték, s ezt meg is kapták. Mivel a nap már lemenőben volt, a bíró arra kérte Marsigli grófot, hogy éjszakára maradjon Kecskeméten, nehogy éjjel az úton rablótámadás érje, mint az az ellenőrrel (controlor) nemrég megtörtént. De a gróf gorombán válaszolt: »Bah, nem félek, van elég kíséretem, nem félek Te Hunczfutt, mit akarsz nekem előírni?« – és kezét haragosan a kardjára tette.” Egy szertelen adottságokkal rendelkező ember bizony olykor szertelen. A tanúvallomások szerint a figyelmeztetés hatására a gróf mégis további kocsikat és előfogatokat követelt. Úgy látszik, hogy az okos tanácsokra nem hallgató főúr a főbíró óvatosságát és a körültekintő készülődését ellenszegülésnek ítélte, és – miként ez a későbbi vallomásokból kiderült – lovaglóostorával olyan erővel csapott annak arcába, hogy nyoma még hetekkel később is meglátszott. Végül teljesítve minden kívánságát, a népessé vált csapat útnak indult. A tapasztalt főbíró aggodalma pedig hamarosan valóban véres valósággá vált. A Pest felé vezető út dereka táján egy kisebb rablócsapat tartóztatta fel a szekereket. A kocsisok keltegették a szekéren alvó német katonákat, de azok előbb elhárították a figyelmeztetést. A küldöttség számát, méretét tekintve a rablók megtorpantak, és egy ideig tétlen maradtak. Amikor viszont a védekezésnek semmi jelét nem tapasztalták, mégis támadásba kezdtek. A jegyzőkönyv szerint „Szabó Márton kb. 40 éves kecskeméti lakos azt vallotta, hogy mikor a tolvajok megtámadták a grófot, felköltötték a szekereken lévő németeket, de azok nem akartak fegyverhez nyúlni. A kihallgatott kecskeméti parasztok vallomása szerint, ha a gróf, az ő másik két szolgája és a mellé adott három muskétás a rablók ellen fegyvert ragadtak volna, azok nem mertek volna közelebb menni, kétszer is csak messziről merték a kocsit megközelíteni, s csak mikor látták, hogy nem akarnak védekezni, sőt a muskétások el is futottak, akkor mertek közelebb menni és rabolni. A gróf egyedül maradt a helyén, egész kísérete elfutott.” Így a kis rablócsapat vérszemet kapott. „Mikor Vékássy és társa a grófot megtámadta, annak szolgáját levágták.” Ekkor tehát a tábornok már közvetlen életveszélybe került, és testi épségének megmentése lett a fő feladat. „Turzó András kb. 50 éves kecskeméti lakos azt vallja, hogy ő bujtatta a grófot a szekér alá.” Tehát ezúttal az arrogáns főúr hagyta, hogy egy paraszt ellenkezést nem tűrve gyorsan a szekér alá tuszkolja őt. „Ha a parasztok a grófot el nem rejtik, őt is megölték volna.” A mindössze hatfős rablócsapat ezután jelentős zsákmánnyal távozott.4 A megalázó és komoly károkat okozó eset érthetően rendkívüli hullámokat gerjesztett. Az ügyben még a haditanács és a kancellária, sőt az uralkodó is napokon belül tájékoztatást kapott és gyorsan véleményt formált! A megyét felelősségre vonták, mivel „Sőtér Ferenc alispán s a megye többi tisztviselői a felelősek, mert hanyagságuk oka, hogy az utak nem biztonságosak, s a rablók a megyében szabadon kóborolnak”. Ezért „az alispánt... 4 BOROSY András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. 1638–1711. IV. köt. 3395., és 3402–3404. sz. tételek. – Az „alispán intézkedései következtében megtalálták a rablók főnökét Vékásy Istvánt és Kincses Miklóst, kik Kőrös mezőváros melletti szállásokon lappangtak. Körülvették, s minthogy csak sok ember halála árán lehetett volna őket elfogni – megölték őket, hulláikat kerékre kötözték...” – 3438. sz. tétel.
