Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 10. szám - Orosz István: Emlékek apámról X.

58

Az igen mozgalmas ’78-as év azzal zárult, hogy lakást kaptunk a Széchenyi-városban; december 7-én (?) költöztünk. Életkörülményeink sokkal kedvezőbbé váltak. Ez napok alatt feledtette a költözéssel járó izgalmakat és nehézségeket. 1979. április 11-én született Marci. A következő nap reggel épp Pestre mentem, nem tudva a nagy eseményt közlő táviratról, amely már a levélszekrényünkben volt. Déltájt fölhívtam Vida Győzőt, mit tud Istvánékról. Ő mondta, hogy megszületett a fiú. Kimentem Dorkáékhoz, rossz villamosra szállva eltévedtem. Tőlük a kórházba. Dorka már fönt volt, kijött a folyosóra. Marcit azonban nem nézhettem meg. A Szabolcs utcai kórházról van szó, amelynek helyén ma a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum raktározási és restaurálási központja van, vagyis a művészettörténésszé cseperedő baba munkahelyének egyik intézménye. Előző este vittük be Dórát, de nem maradhattam ott, mert akkor még az apás szülést ki sem találták. Kora reggel, amikor a Gárdos Mariska utcai fülkéből betelefonáltam (mert saját telefonunk még nem volt – 1992-ig nem is lesz), mondták, megszületett a kislányom. Mivel ultrahang sem volt akkoriban, tudomásul vettem, csak beérve, kb. fél óra múlva derült ki, hogy Dóra fiút szült, a szobatárs gyerekével keverte össze Marcit a telefonnál ügyelő nővér, viszont jóváteendő a tévedést, azonnal kihozta a folyosóra, hogy alaposan megnézhessük egymást. Érjen véget ez a rész itt azzal, hogy apa lettem, pontosabban, elvégre róla van szó, hogy apám nagyapa lett.