Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Tóth László: Ahogy én… (Széljegyzetek elszelelt napokhoz 2019, 2020)
41 Szék Reggel hét. Rendes körülmények között már autóban vagy vonaton kellene ülnöm Budapest felé tartva, ahol ma lenne a művészeti akadémiai székfoglalóm. Ehelyett, a koronavírus-járvány miatti magyar határzár jóvoltából dolgozószobám számítógépem előtti székét foglalhattam csak el. Hát így megy ez mai napság mife lénk... (2020. szeptember 14., hétfő) Figyelem (1) Az éjjel a későbbi olvasásra szánt újságkivágataimat nézegetve-olvasgatvarendezgetve került kezembe az Új Szó 2006-os „kerekasztala” (ankétja) a Fórum Intézet Magyarok Szlovákiában című többkötetes kiadványának Kultúra 1989–2006 kötetéről, többek közt Beke Zsolt eszmefuttatásával a szlovmagy [sic!] magába-fordulásról, magába-zárkózásról... Amiért Kocur Lászlót is megrója, mert a szlovákiai magyar gyermekirodalom-termés „egyébként korrekt, pontos és kellően” kritikus összefoglalásakor úgymond „nem veszi figyelembe” a „meseirodalomnak” éppen az általa felölelt időszakban bekövetkezett „(magyarországi) fellendülését”. Eszébe jutott-e viszont már a kérdés, hogy a magyarországi gyermekirodalom-kritika (-recepció) miért nem figyel kellőképpen, illetve a kívánatos mértékben és kiterjesztésben tárgyának határon kívüli részeire, így akár a szlovákiai magyarra is, ami szerintem ugyanolyan hiba (mulasztás) – ha nem nagyobb – mint amit ő felró Kocurnak... És észrevette-e példának okáért, illetve írt-e róla valaha, hogy ennek legjobb teljesítményei – csak kapásból említve néhány nevet: Simkó Tibor, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Barak László, Z. Németh István, Fellinger Károly gyermekversei például – bőven összemérhetők a kortárs magyar(országi) gyermekirodalom-termés legeslegnagyobb hányadával, és lazán felveszik a versenyt vele. Vagyis kinek is a mulasztása (figyelmetlensége, közömbössége), hogy ezek rendre a magyar(országi) kánonok – vagy csupán érdekek? – figyelmén kívül maradnak... S vajon Beke – és az időközben általa indított dunszt.sk internetes portál – megtesz-e mindent azért, hogy ez ne marad jon így?... (2020. október 12., hétfő) Figyelem (2) Böndör Pál halálhíre az Írószövetségtől. Még október elején meghalt, pontos dátumot nem is írnak (a Wikipédián halálának időpontja pedig így szerepel: „október 5., vagy előtte”). Magam kezdettől, már az 1970-es début-je, az Eső lesz óta nagyra tartottam a verseit (bár személyesen nem ismertem őt), a Tolnai Ottóék utáni nemzedék egyik legizgalmasabb poétája (kicsit mindig Ottóék árnyékában maradva, ahonnan a magyar kritikai élet anomáliái miatt soha nem tudott kitörni). Legutóbbi regénye – mert már korábban is kacérkodott vele, 1980-as évekbeli ifjúsági regényét, az Ebihalak at leszámítva például a Bányai János szerint „mintegy heccből írt” A holdfény árnyékában cíművel 2011-ben –, a 2014-es Bender & Tsai viszont az utóbbi évek egyik prózapoétikailag legleleményesebb
