Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Tóth László: Ahogy én… (Széljegyzetek elszelelt napokhoz 2019, 2020)
34 Ugyanígy vagyok én is. Az elmúlt időt hozzák vissza és töltik meg újra olyan tartalmakkal, amelyek az emlékezetem számára egészen eddig teljesen elveszettek voltak. A vízszintesen egymás mellé rendezett betűk, szavak hirtelen vertikális irányban nyílnak meg, s az idők – személyes időszámításom – mélyébe vezetnek. Igen, igaza van Kassák Lajosnak. A világ nemcsak horizontálisan, hanem függőleges irányban is kitárulkozhat a számunkra. S azt hiszem, ez a kitárulkozások igazi iránya, vertikalitásukban rejlik a jelentőségük, ez adja meg a súlyuk. „Bányásznak érzem magam / aki az idők örökké éhes méhében dolgozik. [...] A mélységet és a magasságot egyszerre élem át.” És ez is így van. Hiszen ez a mélybe tartó út a transzcendens magasába visz... Ahol – hiába elnehezült lábaim – egyszerre súlytalannak érzi magát... Ami a mélyben van, hirtelen minden magasba kerül... (2019. november 8., péntek) Kazinczy Brünn; délelőtt Zsuzsával és Annával a Spielberg kazamatáiban. Szegény Kazinczy! Bár nem lehetett akármilyen törékeny, gyengécske-betegecske úrifi, s kemény fából kellett, hogy faragják, ha fogsága majd hét évét, és különösen az ezekben a cellákban töltött hónapjait kibírta... De lehet, mindez csak üdülés volt azokhoz a küzdelmekhez képest, melyeket a magyar irodalomért és nyelvért meg kellett vívnia? S ha erre tekintek, bizony, manapság is bőven lenne dolga, teendője köztünk... (2020. január 4., szombat) Mozi Tőrbe ejtve, az amerikai Rian Johnson egészen friss detektívtörténete – tavaly november 27-én volt a világpremierje, és a múlt héttől már Dunaszerdahelyen is látható – Daniel Craiggel (a legújabb Bonddal), az eddig minden általam látott filmjében karakteres Jamie Lee Curtisszal (Tony Curtis lányával), az 1980-as évek krimisiker-sorozata, a Miami Vice egykori dinamikus nyomozójaként befu tott, egyébként velem egyidős, s e mostani filmszerepébe beleöregedett Don Johnsonnal, továbbá Christopher Plummerrel, és akit még nem ismertem: az érzékeny, kubai Ana de Armasszal. Izgalmas, szövevényes mese, lélektanilag árnyaltan megformált jellemek, Steve Yedlin elsőrendű, kivételesen gazdag képi világot mutató operatőri munkája, Nathan Johnson dinamikus zenéje, váratlan hanghatások – egyszóval, mivel a második kávémat ma meg sem ittam, és a délutáni szunyót is kihagytam valami miatt, minden együtt ahhoz, hogy a film engem is ébren tartson. Pedig – lévén, hogy Zsuzsával csak ketten ültünk a nézőtéren – horkolásommal nyugodtan gazdagíthattam volna én is a film zenei és hangzásvilágát... (2020. január 13., hétfő) Fejlett Mondattöredék Somlyó György Mesék Párizsról című „ellenmeséjének” Utcasarok-epizódjából még az 1960-as évek derekáról: „... az emberi nem fejlő désének mai szakaszában, amely a legfejlettebb országok fejletlenségének kora...”
