Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Biró Zsombor Aurél: Semmi fény
21 veszekednek annyit, mint régen, nem kiabálnak. A kisfiú az elején még örül, aztán rájön, hogy inkább a kiabálás, mint a csend. Amikor a szörnyek beköltöznek a szobájába, az apja gyógyszer nélkül már nyelni se tud. A nő adagolja neki a pirulákat, hatféle pirulát adagol. Néha ő is bevesz egyet, jólesik a pillanatnyi nyugalom, a szétáradó zsibbadás. A kisfiú, ha meglátja a szörnyeket a falon, átrohan az apjához. Bebújik mellé az ágyba, a fejükre húzza a takarót. Száraz az apja teste, száraz és vékony, lezabált róla mindent a betegség. Azok nem szörnyek, fiam, mondja neki a száraz test, az csak fény. De hiába mondja, mert ő eltűnik, a szörnyek pedig nem. A kisfiú egyedül marad a takaró alatt. A széleit betömködi, ne jöjjön be fény, ne jöjjön be levegő. Ez igazi sötét, olyan, amiben meg lehet fulladni. Az anyja csak legyint, ne legyél beszari, ne legyél gyenge. Pedig a kisfiú nem az, a kisfiú nem gyenge, az anyja a gyenge, amit az anyja csinál, az a gyengeség. A kisfiú hozzászokik. Megszokja az üres gyógyszeres dobozok szagát, a türelmetlenül dobogó lábakat, a sebes, elfeketedett könyökhajlatot. Megszokja a felvillanó öngyújtó lángját a kanál alatt, az apró pukkanásokat, ahogy pattognak a buborékok a feloldódó anyagban. A mámoros nyögést, az elernyedt testet. Most még nem tudja, de majd megszokja. Most még eszik és kacag, most még nem látszik, de én tudom. Nem lehet másképp, én tudom. 2. A riporternő dobol a lábával, remeg a parketta. Rám néz, úgy néz rám, mintha látná a gondolataimat, de nem látja, biztosan nem, az én fejembe nem láthat be senki. Ne haragudj, mondja, egy pillanat. Feláll, betűri az ingjét. Elindul a mosdó felé, kopog a cipője, számolom, hányszor koppan. Lassan felállok én is. Követem. Magára zárja a vécéajtót, kintről hallgatom, ahogy pisil. Fehér az ajtó, a fehér ajtót nézem. Feláll az ülőkéről, lehajtja a vécé tetejét, hallom a csattanást. Felhúzza a bugyiját, surrog az anyag a bőrén. Zúg a tartály, csobog a víz a csapból. Két koppanás, az ajtóhoz lép. Kattan a zár.
