Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Biernaczky Szilárd: A Manasz kirgiz hőseposz
134 Biernaczky Szilárd A Manasz kirgiz hőseposz Még teljesebb változatban: megjegyzések egy új fordítási vállalkozás kapcsán Amikor a múlt század hetvenes éveiben az afrikai hőseposz témakörében próbáltam tájékozódni, természetesen késztetésem volt a világ hősepikai anyagára és kutatásaira is kitekinteni. Rövidesen kiderült persze, hogy mind a szövegek, még inkább a szakmai irodalom – már afrikai vonatkozásban – lényegében csak idegen nyelveken érhető el. Anyaggyűjtésem természetesen elsősorban az afrikai anyagokra koncentrált, amelyekből akkor magyar nyelven csak Tóth Éva talán 100-200 sornyi részletfordítása és egy egyébként igen értékes elemzése volt elérhető a nyugat-afrikai manding (mandinka, malinke) Szungyata eposzból, és bizony semmi más. Később is csak a Niane-féle Szungyata eposz fordítása készült el (1983, ford. Szegő György, amely egyébként újabb kutatások szerint nem egészen hiteles szövegnek minősül, mivel D. T. Niane az afrikai országok akkori felszabadulási hullámának hatására a szövegfordításba, amelynek egyébként az eredeti nyelvi lejegyzése nem létezik, a híres ókori Nagy Sándor-regény bizonyos nyelvi fordulatait is beledolgozta). Ugyanakkor elkerülhetetlennek látszott a világeposz irányában is komparatisztikai szempontok, késztetések okán tájékozódni. Mivel figyelmem a szóbeli eposzokra irányult, így arra kellett rádöbbennem, a leginkább közismert műveken (Homérosz eposzai, óind eposzok, Kalevala, Gilgames stb.) kívül a klasszikus óeurópai eposzok (Roland-ének, Beowulf, Cid stb.), illetve a gazdag ázsiai anyag leginkább csak francia, kisebb részben angol, és főleg orosz nyelven közelíthető meg, ráadásul szinte elérhetetlen kiadványokban. Szerencsére hozzáférhető volt már Meletinszkij igen iránymutató tanulmánya (1971) az ELTE BTK házi sokszorosításában, benne számos lényeges megállapítással (az eposzok történeti-tipológiai klasszifikálása: archaikus, klasszikus és romantikus típusokra, a szóbeli eposz lehet: verses, prózai és vegyes szövegű stb.). Paul Zumthor fontos tanulmányát (1983, csak franciául), amely a szóbeli eposz számos más fontos jellemzőjét írja körül, csak később ismerhettem meg. Voigt Vilmos, bár elsősorban a magyar összefüggésekre összpontosító, mégis ugyancsak általános részében iránymutató fejezete végső formáját ennél is jóval később (A magyar folklór , tankönyv,1998) nyerte el. A hazai szövegkiadásban az első jelentős áttörést még 1989 előtt az Európa Könyvkiadó teremtette meg azzal, hogy sorozatban kiadott négy ázsiai szövegváltozatot és még néhány eposzt sorozaton kívül (lásd: burját Irenszej , 1976, kirgiz Manasz , 1979, mongol Geszer kán, 1982, mordvin Szijazsar , 1984, illetve sorozaton kívül: Firduszi: Királyok könyve , 1975, Edda. Óészaki mitologikus és hősi énekek , 1985, észt Kalevipoeg , 1985, méghozzá új for dításokban). Már a rendszerváltás után tette közzé az ELTE Anglisztika Tanszék jelentős
