Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Szántai Márk: Kisvárosi gyilkosságok (Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja)
132 dásosságát.” (51) A nézőpontok ütköztetése, a tudathasadás kollektív jellegének ábrázolása valóban megkerülhetetlen feladata az e korszakot tematizáló irodalomnak. Egy jó krimihez azonban nem elég a pontos környezetrajz és a valóságillúzió felkeltése: fordulatos nyomozás és rejtélyes bűnesetek hiányában az olvasó hamar csalódottan tenné le a könyvet. Az izgalom ez esetben garantált: egy rejtélyes sorozatgyilkos megállítása a tét, akinek szándékait kezdetben egyaránt lehet a bosszúban, az anyagi nyereségvágyba vagy éppen a szexuális motivációban azonosítani. Hász regényében ráadásul a korszakválasztás folytán intézményi szempontból is érdekes alaphelyzet adódik: egy olyan világot tár elénk, amelyben párhuzamosan működik egymás mellett a csendőrség, és az ekkor már életre hívott rendőrség. Mondani sem kell, hogy a két szervezet tagjai finoman szólva is ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt: a rendőrök felől nézve a csendőrség külsőségeken és meghaladott tekintélyen alapuló apparátus, munkájuk pedig archaikus módszerek tárháza, míg a csendőrök a rendőrség civilruhás, új nyomozati módszereket követő eljárását, és természetesen korábbi hatáskörük csorbulását kifogásolják. A két testület közti rivalizálás akkor kezd igazán izgalmassá válni, amikor Bánáti csendőrkapitány az első gyilkosság után váratlanul a rendőrség kötelékébe tartozó Fábián Marcell pandúrdetektív segítségét kéri. Mindeközben a nyomozati szervek valós működésébe is bepillantást nyerünk, így azt is látjuk, hogy a szervezeti keretektől függetlenül mindenütt megvan a kellemetlen bűnesetek eltussolását és a városi notabilitások feddhetetlenségét célzó törekvés, de szerencsés módon jelen van – leginkább Marcell alakjában – az igazság kiderítésének szándéka is. A nyomozati munka izgalmát növeli, hogy olyan korszakhatáron mozgunk, amikor az ujjlenyomatrögzítés még új, sokak számára ismeretlen módszernek bizonyul, Marcell pedig éppen azáltal emelkedik ki a testületből, hogy ezeket a korszerű eljárásokat kollégái gyakori kétkedése ellenére is előszeretettel alkalmazza. A technikai újítások a rendőri munka mellett a magánélet belső tereit is átrendezik: míg az írógép a regény diegetikus világában csupán a hivatali ügyvitelt forradalmasítja, majd közvetve hozzájárul az ügy megoldásához is, addig a bármikor megcsörrenő telefon és a petróleumlámpa sejtelmes fényét felváltó villanyvilágítás már az otthoni intimitás kódjait is gyengítheti. A kiemelkedő kvalitásokkal rendelkező, nyugat-európai trendeket és technikai megoldásokat követő nyomozófigura megteremtése talán nem a legeredetibb szerzői ötlet, azonban a cselekmény megkívánja, szinte kiköveteli egy ilyen, a saját környezetében atipikusnak számító karakter létezését. Ez a nyomozó ugyanakkor nem az analitikus vagy hard-boiled krimik figuráinak szolgai mása, csak bizonyos pontokon idézi fel egyik vagy másik típus jellegzetességeit. A szellemi és fizikai tevékenységet egyaránt folytató, fáradhatatlan elmével dolgozó, analitikus nyomozó alakjának megteremtése mellett egyes fejezetek a kemény krimi (akár élet)veszélyes helyzeteket is bátran vállaló, akcióhős-típusú figuráját montírozzák Fábián Marcell alakjára. Családi körülményei látszólag rendezettek: boldog házasságban él, nem szenved életközépi válságban, alkoholt is csak módjával fogyaszt. Ezt a jellemzést nehezen lehetne
