Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Kovács Krisztina: Szelíd jelenlét (Kovács Lajos Művei I–III.)
126 A JATEPress gondozásában kiadott három vaskos könyvnyi anyag Bombitz Attila szerkesztői, valamint segítői, Fritz Gergely, Füzi Péter és Szinger Ádám sajtó alá rendezői munkájának eredménye. Bombitz, a szegedi egyetem germanistája, a kortárs osztrák próza avatott kutatója, nem mellékesen a mai magyar irodalomnak is értő kritikusa. A most közreadott gyűjtemény nem az első nagyobb volumenű filológiai munkája, a kutató a Baka István-életműkiadás köteteinek is sajtó alá rendezője. Kovács Lajos most méltán nagyobb figyelmet kapó munkáinak terjedelmes korpusza is elsősorban az ő kitartó szerkesztői tevékenységének eredménye. A kultúrafinanszírozás magyarázatra nem szorulóan sanyarú helyzetében egy ilyen, kevés bombasztikus hírértékkel bíró vállalkozás esetében külön érdem, hogy a széria részben irodalomszerető civilek önkéntes felajánlásaiból született, maroknyi, de annál kitartóbb magánmecenatúra hozzájárulásának eredménye. E feltételrendszer megteremtése ugyancsak a válogató elkötelezettségét dicsérő, megkapóan ritkaságszámba menő gesztusa a magyar irodalmi szcéna jelenkori történéseinek. Hogy ez a sok műfajú és sok szempontból izgalmas oeuvre nem kapott szélesebb publicitást, az íróhoz közel álló szakmai barátok számára sem egyértelmű okokra vezethető vissza. Ez derül ki legalábbis Bombitz egyik folyóiratbeli szövegközlést bevezető kísérőtanulmányából: „Hogy ennek a szépírói »láthatatlanságnak« oka a kiadói közöny, a belső bizonytalanság, vagy a szerteágazóan gazdag életút temérdek munkálkodását inkább életfeladatnak vállaló attitűd, döntés volt-e, nehezen felfejthető.”2 Kovács Lajos, a piliscsabai születésű, életének jó részét Dorogon töltő író, költő, helytörténész, tanár a legendás Kincskereső-táborok egyik megálmodója. A 2017-ben elhunyt író emlékét kezdettől ízlésesen ápolta szűkebb pátriája, a most megjelent válogatás szép előkészítése volt a 2019-es Kovács Lajos Emlékkönyv . A karcsú kis könyvet Dorog Város Önkormányzata adta ki, ezt a gyűjteményt Kovács egykori kollégájával, barátjával, Dankó Józseffel együtt ugyancsak Bombitz Attila szerkesztette. Az emlékkönyv főként a város irodalmi életének szervezőjeként, tanárként, helytörténészként, a helyi képzőművészeti élettel is erős és meghatározó kapcsolatokat ápoló kultúrorganizátorként mutatta be az alkotót, rajzolta ekként meg portréját. A pedagógus kollégák, képzőművész barátok, tanítványok személyes hangulatú visszaemlékezéseit, festményeket, a szerzőről készült portrékat, fényképeket, levelezésrészleteket, egy naplóformában írt terjedelmesebb curriculumot közlő gyűjtemény már előre jelezte a majdani nagyszabású szövegkiadást. Erről akkor elsősorban egy Bombitz által összeállított teljes szerzői bibliográfiát tartalmazó egység és a Nevető félreértelmező szótár című, ugyancsak a hagyatékból előkerült, és teljes terjedelmében először itt közölt szórakoztató „lexikon” beválogatása tanúskodott.3 Ezzel párhuzamosan, a nagyobb volumenű vállalkozást előkészítve kezdte el közölni irodalmi lapokban (Forrás , Székelyföld , Irodalmi Szemle ) a hagyaték gondozója azokat a szö vegmutatványokat, amelyek a korábban publikált és most e válogatásba is bekerülő írások mellett a mostani gyűjtemény legizgalmasabb nóvumai. A szlovákiai magyar irodalom reprezentáns orgánuma, az Irodalmi Szemle például a végső verziójában eddig úgyszintén a hagyatékban rejtőző Hosszúra nőtt árnyékaink című novellaciklus egy korábban meg nem jelent részletét közölte, elsőként 2020-ban. A cím nélküli prózát (címadása ugyancsak a szerkesztő ötlete), nemcsak sokáig tabunak számító fő témája, a csehszlovák–magyar lakosságcsere feldolgozása teszi izgalmas momentummá. A történet családi sorsesemény-2 Bombitz A ttila, A látható és a láthatatlan: Kovács Lajos pályaképe és irodalmi hagyatéka, Forrás, 2019/11., 40–43., 41. 3 Kovács Lajos bibliográfia , összeállította: Bombitz A ttila ; Kovács L ajos , Nevető félreértelmező szótár = Kovács Lajos Emlékkönyv, szerk. Bombitz A ttila, Dankó J ózsef, Dorog, Dorog Város Önkormányzata, 2019, 93–114.; 117–145.
