Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Pintér Kitti: Egy florilégium csapdája (Sirokai Mátyás: Lomboldal)
122 Pintér Kitti Egy florilégium csapdája Sirokai Mátyás: Lomboldal Van egy latin ige (frondeo), a fává válásé, amelyet Ovidius a Metamorphoses Philemon és Baucis történetében a szereplők átalakulásának leírására használ. Míg a szomszédság elkergeti, az elaggott házaspár megvendégeli az álruhába öltözött Jupitert és Mercuriust, cserébe az istenek szentéllyé változtatják a kunyhójukat, és az öregek haláluk pillanatában, hogy ne kelljen látniuk egymás sírját, ikerfákká lesznek. Sirokai Mátyás negyedik verseskötetében – amely egyúttal egy trilógia harmadik darabja is –, a Lomboldal ban növénylésként „fordítja” ezt az igét, 1 és Ovidiustól nem elkü lönbözően – valamilyen megfoghatatlan – szakralitással ruházza föl. A versek elbeszélője beláthatatlan közelségbe törekszik a természetihez, olyannyira, hogy a „növényi lét” 2 utáni vágyódása nem választható el az erotikáról sem („A hullámtermészetű mozdulatok vágyat gerjesztenek az egyesülésre, és vágyat ébresztenek a hullámzásra”.)3 A test sokszor nem tudja a verseskötetben, mivé legyen ebben a nagy odatartásban, a növényi létforma sajátosságainak elsajátítása mellett előfordul az állati mozgásmintázatok mímelése („ügetek”) 4 is. A szövegekben lelassult átváltozástörténetet követhetünk végig, egy elnyúló meditációban való kilombosodást, amely egy ponton túl elismeri saját emberi struktúráinak határait, tehát nem kimondottan baucisi metamorfózis ez (bár bizonyos szöveghelyek ezt is sugallhatják: „talpgyökereink végül lombokká nyílnak”) , 5 inkább testen belüli átlényegülés („a lombriadalom a hajon keresztül gyakran átterjed az emberi neuronhálóra is”). 6 A szövegtest is utánoz: azokat a verseket, amelyekben az elbeszélő én szólal meg, a tördelés a „lombkoronaszintbe”, a papírlap fölső harmadába helyezte el. A könyv itt mint fából legyártott médium értelmezhető , az identitás elcsonkolt része pedig, a szó úgy csim paszkodik a lapokra (a valaha volt természeti objektumokra, a lehántott kérgű, rostjait finom szálakra bontott egykori fákra ), ahogyan a növénylő csüng az ágakon. Ez a nyelv is, mint az én testének neuronhálózata, hozzáalakulni igyekszik a fák nyelvnélküliségéhez, vagy talán inkább hozzáférhetetlen nyelvéhez („ahalo hajtitta, tevola rekla. Évla utaldon, bolongi boló enyissze udd”), 7 de nem képes például a mondatszerkezetek levetkőzésére, és 1 Csehy Zoltán kritikájában összefoglalja, milyen különböző hagyományokhoz kapcsolódhat a kötet. (https://www.es.hu/cikk/2020-05-15/csehy-zoltan/a-legtisztabb-energiaminta.html) 2 Lomboldal, 10. 3 Uo., 50. 4 Uo., 8. 5 Uo., 11. 6 Uo., 60. 7 Uo., 34.
