Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Ludmán Katalin: Hajnóczy Péter Play-boy című szövegéről
86 Elsőként ez utóbbi kérdésnek szeretnék némi figyelmet szentelni a Play-boy példáján keresztül. Azért is, mert ez a komponens, vagyis a narráció idézetekkel tűzdelt osztottsága a Hajnóczy-próza egyik legmarkánsabb, vissza-visszatérő sajátossága. Ez a hang helyenként a főhős belső monológjait, kommentárjait tárja az olvasó elé, az idézőjelek révén azonban egyúttal gyanút ébreszt a közlés autenticitásával kapcsolatban. Helyesebben annak az olvasatnak teremti meg a lehetőségét, amelyben mintha maga a beszélő is távolságot tartana saját gondolataitól. Például:6 „Kispolgári, sőt: lumpen-életmód” – állapította meg Szoboszlay Ervin, és szinte perverz örömérzés fogta el, hogy ez az irodalmi alkotásokban negatív példaként ábrázolt és értékelt „mocsári-lét” ilyen maradéktalanul kielégíti. Kicsivel később, a citátum hangja még távolabb kerül a figurától, a narráció nem azonosítja explicit módon az idézőjeles mondatot a főhős gondolataival. Ezzel egyúttal fokozva a beszélő kiléte felől keltett bizonytalanságot. Hogy a feladat megoldásához szükséges erőt biztosítsa, fenékig ürítette a poharat. „A legcsodálatosabb emberi érzés, a szerelem megcsúfolása.” Szoboszlay megdörgölte a homlokát. Kié ez a hang? Szoboszlay gondolatát olvassuk? Vagy a narrátor értékelő közbevetése ez saját tárgyával kapcsolatban? Megjegyzem, a külső autoritás gondolata a pszichoanalitikus értelmezésnek is teret enged,7 különösen olyan esetekben, ahol a beszélő nélküli hang valamiféle morális-társadalmi üzenetet fogalmaz meg. Ahogyan a pszichoanalízis a személyiség szociális komponenseként írja le a szuperegót, úgy ezek a mondatok is, mintha egy felettes én üzeneteit közvetítenék a társadalmi valóság felől. Nem kifejtett gondolategységek, felirat, vagy inkább közhelyszerű útjelzők csak a szövegtestben. Hogy egy nagyon szemléletes példát hozzak a citátumnak arra a típusára, amikor egy általános(nak vélt) társadalmi ideológia szólamát mutatja fel a narráció, íme az alábbi szövegrész: (...) Szoboszlay Ervin és úgy érezte, magát a lényeget ragadta meg, amit a szerzők, – művészek? 8 – képtörténetekkel kívántak a nézőbe sulykolni. „Mákony, a szabadság illúziója a prostitúcióban fetrengő kispolgár számára.”9 Szoboszlay könnyűnek és tisztának érezte a fejét, üres poharára, majd a konyakosüvegre nézett, végül kemény elhatározással eltépte tekintetét az üvegről. mondatokat, amelyek helyenként mintha alternatíváit jelentenék a hagyományos értelemben vett, gondolatjeles párbeszédeknek. 6 A például választott mondatokat dőlt betűvel emelem ki, azonban csak a szövegkörnyezettel teljes az, amit igyekszem szemléltetni. 7 Akárcsak az ödipális konfliktus tematizálása. De erről a későbbiekben még szó fog esni. 8 A kurziválás itt nem az én kiemelésem, hanem a szerzőé. 9 A mondat egyébként kísértetiesen emlékeztet Bacsó Péter A tanú című filmjének (1969) elhíresült jelenetére, amelyben Virág elvtárs egy bizonyos kurtának nevezett szoknya miatt feddi meg Gogolák elvtársnőt a vacsorajelenetben: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.” – fogalmaz Virág elvtárs. A szerző akár láthatta is a filmet, annak hivatalos bemutatóján 1979-ben. (Vagy korábban. 1977-től illegális vetítésen is találkozhatott a filmmel.) Ha ez így van, akkor ez a mondat a datálás szempontjából is fontos lehet.
