Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Fried István „… az »igazi« Európa küszöbén botorkáltunk” (Az ismerős és az ismeretlen az Egy polgár vallomásaiban)
65 Fried István „...az »igazi« Európa küszöbén botorkáltunk” (Az ismerős és az ismeretlen az Egy polgár vallomá saiban) 1 „1946-os naplót olvasom. Ez volt a »számvetés« éve. Egy életforma lezárult, véget ért. Át kellett menni egy térfogatba, ahol nem volt számomra életforma.” Most már, hogy az Egy polgár vallomásai ama kiadását olvashatjuk, amely nyomdatech nikailag szemlélteti, mit kellett az író ellen indított per után kihúzni a szövegből, mivel ez az 1940-re sugalmazottan véglegesített változat forgott közkézen 2013-ig, nem csekély meglepetéssel állapíthatjuk meg: nem csupán a személyes érzékenysége(ke)t érintő részek szorultak ki, nem pusztán neveket írt át az író. A várható újabb, ezúttal világnézeti-politikai támadásokat igyekezett megelőzni azzal, hogy a második kötet, melynek csak a befejezése játszódik Magyarországon, szintén megcsonkítva jelent meg.2 Általában elmondható, hogy, kissé felületes megközelítésben, az első kötetnek a családot, a szűkebb és tágabb rokonságot bemutató fejezeteire vonatkoztatható közvetlenül a mű címe, már az elbeszélt intézeti események is inkább egy önleírás történetévé válnak, mely önleírás önértelmezés, egy kamasz külső-belső konfliktusainak elbeszélése.3 A második kötet számottevő része akár – nem kis túlzással – a Napnyugati őrjárat előzeteseként szolgálhat, az „Európába” belépő ifjú, (újság)írói, ekkor talán még inkább költői ambíciókkal rendelkező személyiség olyan „fejlődéstörténete”, mely a német, a francia és angol és az olasz földön töltött időszakból von le messzemenő következtetéseket. Méghozzá a perifériáról, e periféria otthonosságából indulva látogat el a távolinak gondolt, felemás érzésekkel megközelített Nyugatra. Kibővített, önértelmezéssel feldúsított „tanulóévek”-et említhetnénk – Goethe Wilhelm Meisterének szellemében végigjárni kívánt megismerési útról töprenghetnénk, egy ifjú „európai”-ságának alakulástörténetéről, melynek során lassan-lassan tartalommal telítődik az Európa-fogalom, az „európaiság”. És mint a mű végére kitetszik: megtörténhet a visszacsatolás a címhez; az immár jónevű újságíró-író hitet tehet „osztálya”, a polgárság, 1 Márai Sándor, Egy polgár vallomásai. A csonkítatlan és cenzúrázatlan kiadás (1934–1935, 1940). S. a. r. Kovács Attila Zoltán, utószó Fried István, Helikon, Budapest, 2013. Az innen származó idézeteket-hivatkozásokat csak kivételes alkalommal jelzem lábjegyzetben. 2 Erről részletesebben az előző jegyzetben i. m. utószavában. Itt jelzem, hogy a németeket jellemző részekből maradtak ki passzusok. A „zsidótörvény”-t követő helyzet szintén húzásokra, átírásokra kényszerítette Márait. 3 Kulcsár Szabó Ernő, Az értekező beszéd „irodalma”. Az irodalmi jelenség mint a tudományos értelmezés performatívuma. Irodalomtörténet 78, 2007, 2, 147–148.
