Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Takáts József: Három bolond nap (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)
109 dául így: „Mikor erről tanakodtak a Rendek, ...a Királyi Kintstartó Telegdi István felette ellenezte a Bútsú Levél kihirdettetését; azt állítván, hogy annál fogva a parasztok Földes Uraikat elhagyják, és tartozó szolgálataikat nem teljesíttetvén, ha azokra kénszerítődnek, a Nemesség ellen támadnak, és azon boszszújokat töltik.”24 Így is történt; magát Telegdit is megölték a pórok. Arra is lehet kortárs párhuzamot találni, hogy költői szöveg nagyméretű farsangként utal valamely véres társadalmi viszályra. Csokonai Vitéz ekként jellemezte Az igazság diadalmában a francia forradalmat: „Maskarásan tőlti bolond esztendejét ”. 25 A Lúdas Matyi karneváli jellegét főként nem is az álöltözetek, ruhacserék, a szerepjátszás – a három bolond nap voltaképpen három kis színielőadás – biztosítják, hanem az úr–pór helycsere, a verések („visszapüfölgetések”, „megagyalások”) és az uraság ismétlődő kifosztása.26 Az újabb szakirodalom némely darabja helytelenítően ír Matyi veréseinek kegyetlenségéről és az uraság pénzének elvételéről, s azt feltételezi, hogy részletező leírásukkal az elbeszélő elhatárolódik hősétől, s az olvasó csak kétes alaknak tudja látni a címszereplőt.27 Azt hiszem, e tanulmányok túl komoly alkotásnak néznek egy komédiát, s nem veszik eléggé figyelembe a cselekmény farsangi jellegét. Ha a némafilmben a chaplini csavargó fenékbe rugdalja nagydarab vetélytársát, tortát nyom a képébe, orrba vágja az ajtónyitással, méghozzá ismétlődően, mindezt nézőként nem brutalitásnak tekintjük, s nem pártolunk el miatta a hőstől, hanem nevetünk, mert észleltük, hogy komédiát nézünk.28 Ugyanez a helyzet Matyi ismétlődő veréseivel is. Noha a Lúdas Matyi t a Fazekas-életmű egyedi darabjának szokás mondani, 29 a mesei alap, a példázat és komikum együttese, a maskarás jelleg, a furfang központi szerepe a cselekményben, a groteszk testábrázolás30 némiképp a rokonává teszi A magahitt kalmár című művét. Most az utóbbi vonása miatt idézem föl. E mesében a megtévesztett kereskedő megkéri és megkapja a bíró szépségesnek hitt leánya kezét, s csak ezután szembesül vele, hogyan is néz ki a választottja. Íme a leány leírása: „Egy fő-formán egyik szem félig kidüllyedve, / A másik golyó nélkül annyira süppedve, / Órr helyét egy fekete tafota pótolja, / Nyúlajak közt orcáját egy-két fog kitolja. / Amely két domb Édenné teszi a szűz mejjet, / Éppen a füle tövén nőtt egy azok helyett.” Olyan komikum működik A magahitt kalmár ban, amelynek a groteszk testleírás is része. Ugyanígy része a Lúdas Matyi komikumának a verések és a földesúr szenvedésének a leírása. Nem látom a szövegben az elbeszélő elhatárolódásának 24 Budai Ézsaiás: Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemig . Debrecen, Csáthy György nyomdája, 1811. I. 310. 25 Csokonai Vitéz Mihály: Összes Versei . Budapest, Szépirodalmi, 1967. 568. 26 Karnevál és verés összefüggéséről lásd Mihail Bahtyin klasszikus, vitatott művét: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Európa, 1982. 249–256., 334. stb. Aron Gurevics A középkori né pi kultúra című könyvében bírálta Bahtyin téziseit; könyvénél sokkal élesebben fogalmazott egyik magyarul is megjelent interjújában: Hogyan írjunk a középkor történetéről? Budapesti Könyvszemle, 2007/1., 91–92. 27 Borbély, 2009. 184., 186.; Chikány Judit: Tündéres széphistória és bohózat, avagy mivé lettél, Lúdas Matyi? In: Csörsz Rumen István (szerk.): Doromb . Közköltészeti tanulmányok 4. Budapest, reciti, 2015. 412. A szerző itt azt állítja, hogy a Lúdas Matyi mesetípusába tartozó „népmesékben nem kérdőjeleződik meg a bosszúálló figurák pozíciója”, míg Fazekas művében igen. 28 Eric Bentley bohózat és erőszak, illetve komédia és lopás viszonyáról: i.m. 238–239., 244. 29 Bíró Ferenc például így fogalmazott: „A Lúdas Matyi pedig még inkább egyedül áll Fazekas Mihály szövegei között.” Lásd: A felvilágosodás korának magyar irodalma . Budapest, Balassi, 1995. 369. 30 Karnevál és groteszk testábrázolás összefüggéséről: Bahtyin, i.m. 390. skk.
