Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)
10 R: Az is. F: És mi lett a seregélyfiókával? R: Azt az odúban hagytam, azt nem szabad kiszedni, mert szomorú lesz az anyukája. Nem tudtad? F: De tudtam. De te még nálam is többet tudsz. R: Ezért vagyok itt neked. F: Miért? R: Hogy megtanítsalak erre-arra. F: Mikre? R: Dolgokra. F: Milyen dolgokra? R: Hogy a fiókákat nem szabad kiszedni, és hogy a nagypapáék szöcskéket is esznek. F: Ezek fontos dolgok. R: A legfontosabbak. De most már menj aludni, jó éjt! F: Megyek. Eddig azt hittem, hogy én altatlak téged, de ez úgy látszik, hogy nem így van. Te altatsz engem. (visszatérnek a jelenbe) N: Mi van, ha Réka most is ezt csinálja? F: Mit? N: Meg akarja ismerni a múltat. A múltunkat. F: Nem tudom, hogy örüljek-e ennek. Egy ember életében olyan dolgok is akadnak, amik nem kisgyereknek valók. N: Enyhén szólva. Honnan tudja Réka, hogy merre kell mennie? Nem értem. F: Talán rájött valamire. N: Mire? F: Hogy ez a labirintus kicsit olyan, mint egy fatörzs gyűrűi. Koncentrikus körökből áll, és minden lehetőségnél egy belsőbb körre kell csatlakozni. Mint abban a labirintusjátékban. Addig mozgatod a kezedben ide-oda, amíg a golyó el nem éri a célt, ami egy lyuk. Akkor a golyó átesik a másik oldalra, és máris egy másik játékban vagy. N: Menjünk tovább! F: Egy újabb lakás. N: Odanézz, ott van Réka, megtaláltuk! F: Pszt! N: (suttogva) Mi az? F: (az ajtófélfa mögül leskelődnek) Az nem ő. Vagyis ő, de egy régebbi énje. N: Tényleg. Itt még kisebb. Abban a cuki kis ruhájában van, amit úgy szerettünk. F: A sziámi harcoshalát eteti, amit tőlem kapott az egyik májusi délután. Emlékszem, ahogy ott ült az autó hátsó ülésén, és boldogan szorongatta a vízzel teli zacskót, amiben az a kékeslila, fátyolfarkú hal lebegett. Alkonynak nevezte el. Egy darabig megvolt. Aztán elpusztult szegény. N: Mint az én gyerekkori halaim, amikor leszakadt alattuk a polc. A sziámi harcoshalnak is volt valami köze a labirintushoz, ha jól emlékszem...
