Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Takáts József: Három bolond nap (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)
105 Takáts József Három bolond nap Fazekas Mihály: Lúdas Matyi Nagyot fordult a világ – vagy legalábbis a szakirodalom – a Lúdas Matyi val az elmúlt bő évtizedben. A mű értelmezését Szilágyi Márton kiváló tanulmánya mozdította ki a helyéből;1 a folyamat Borbély Szilárd extravagáns cikkeivel folytatódott, 2 és Debreczeni Attila átfogó, az értelmezési fordulat javaslatait mérséklő és megrostáló nagy Fazekastanulmányával zárult eddig. Az utóbbi írásmű így foglalja össze a folyamat értelmét: „A Lúdas Matyi Julow Viktor-i értelmezését alapvetően meghatározó képviseleti-osztályharcos megközelítés a 19. századból eredeztethető ’demokratiai iránymű’ koncepciójának örököse volt. Lebontásukat az újabb szakirodalom már elvégezte: az elemzések átértékelték Matyi és Döbrögi jelentőségét a művön belül, inkább utóbbit állítván a középpontba, Matyi pedig a kíméletlen bosszú végrehajtójaként, deviánsként, sőt, a híres gonosztevők életét elmesélő pitaval műfaji hagyományába illesztve jelenítődött meg. A szemléleti fordulat mondhatni nem is lehetne nagyobb...”3 Az átér tékelő folyamat tanulmányai elvetették, hogy a Lúdas Matyi t, pusztán hexameterei miatt, eposznak tekintsük,4 s olyan tanító példázatként láttatták Fazekas művét, amelynek a központi alakja a mű utolsó soraiban „megigazuló” Döbrögi. Debreczeni Attila következtetése így hangzik: „A Lúdas Matyi példázata tehát, úgy vél jük, megalapozottan vonható a legáltalánosabb morálteológiai összefüggések körébe: a jó (atyai) kormányzás felelősségét kimondó közvetlen tanulság általánosabb értelemben a bűn és bűnhődés providenciális sémája szerint érthető, végső soron pedig az életmű egészét meghatározó, teleologikusan elgondolt erkölcs fogalmához rendelődik.”5 Mindez bizonyára így van – de talán nem ilyen komoly a helyzet. Az átértékelő folyamat felvillanyozó javaslatai közepette, úgy tűnik, elfelejtődött, hogy a Lúdas Matyi komédia is. Semmi újat nem mondok, amikor ezt hang súlyozom: a régebbi szakirodalomban – amelyet talán túlzottan leárnyékoltak az újabb elemzések – például Horváth János egyszerre tekintette példázatos és „komikus nemben” 1 Szilágyi Márton: Kegyelem és erőszak (Fazekas Mihály Lúdas Matyija). In: Uő: Határpontok . Budapest, Ráció, 2007. 164–182. 2 Borbély Szilárd: Debre és Döbrö. Jegyzések és említések a Lúdas Matyi olvasásához . In: Ambrus Judit és mások (szerk.): Margonauták . Budapest, reciti, 2009. 180–187.; Uő.: A Lúdas Matyi és az olvasás paranoi ája. Élet és Irodalom, 2010. február 26. 13.; Uő: A patriarchális iróniáról: A Lúdas Matyi újraolvasása . A Vörös Postakocsi, 2012/1–4., 10–14. 3 Debreczeni Attila: Kiindulópontok és kontextusok Fazekas Mihály életművének értelmezéséhez . Alföld, 2019/10., 59. Az idézet Julow Viktorra elsősorban Fazekas monográfusaként utal: Fazekas Mihály . Budapest, Szépirodalmi, 1982. 4 A leghatározottabb érvelést lásd: Borbély, 2009. 182. 5 Debreczeni, i. m. 64.
