Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
202 el van maradva a borkultúrát illetően. A dánok vagy hollandok messze előttünk járnak. Kezdetben nem ismerik jobban a borokat, de az a hozzáállásuk, hogy meg akarják ismerni. Oktatófilmek mennek a televíziós csatornákon, törekszenek arra, hogy ismerjék a világban uralkodó bortrendeket. Mindez nálunk egyáltalán nem jellemző. Van mit fejlődnünk. Hiszek a felvilágosító munka erejében és értelmében. Bormarketing ügyében például nem elég kirakni néhány óriásplakátot a pláza mellé, hogy magyar embernek magyar bort, ennél sokkal több és nívósabb ismeretátadás szükséges. – Mit gondolsz a Kunsági borvidék presztízséről a szakmában és a fogyasztók körében? – Régi tradíció, hogy az alföldi bornak nincs akkora tekintélye, mint a hegyvidékinek. Változtatni rajta borzasztóan nehéz. Nagyon sokan és sokat teszünk a változásért, de nehéz kilépni a skatulyából. Sokszor másodrangú állampolgárnak érzem magam, mert alföldi borász vagyok. Ha például Badacsonyban laknék, biztosan nagyobb nevem lenne, más fajtákkal dolgoznék, de én itt próbálok helytállni. Fontos feladatunk erősíteni a hitet a fogyasztókban, hogy a magyar borok kiváló minőségűek. Rendszeresen tapasztalom, hogy az előítélettel érkező fogyasztó utólag elmondja: nem gondolta, hogy egy alföldi bor lehet ennyire finom. – Mit tartasz a közeljövő prioritásainak, mit szeretnél elérni a Damax Kft.-vel? – Engem továbbra is a helyi értékek érdekelnek, és hogy a maximumot hozzam ki abból az alapanyagból, ami itt helyben megterem. Szeretném, ha az általam termesztett és felvásárolt fajták, a belőlük készülő borok nagyobb rangot kapnának az üzletek polcain, vagy a lédig piacon, mint ahol most vannak. Ennek eléréséhez igyekszem a legjobb technológiát és a folyamatosan karbantartott szaktudásomat bevetni. Nem az a cél, hogy a nagy világfajtákból én állítsam elő a legszebb tételeket az országban, és hogy a legjobb borász legyek, hanem, hogy a helyi közösség által megtermelt szőlőt, az abból készült bort a lehető legjobb feltételekkel el tudjam helyezni a piacon. Ez a célom. Az interjút készítette: Kriskó János Hetényi József Az Alföld borainak nemcsak a szőlő művelése az egyik feltétele, hanem a szőlő szaporítóanyagának előállítása is. Ennek a szakterületnek az egyik meghatározó képviselője a ballószögi szőlész és borász szakember. – A családi hagyományok, a véletlen, vagy a sors hatására döntött úgy, hogy az életét és a munkáját a szőlő és a bor társaságában kívánja leélni? – Meghatározó volt, hogy beleszülettem ebbe a környezetbe, de mégiscsak a vélet lennek köszönhettem, hogy kertészeti iskolában folytathattam a tanulmányaimat. Már eldöntött dolog volt, hogy víz- és gázszerelőnek fogok tanulni, de az érettségi megszerzése miatt mégis a kiskőrösi kertészeti középiskolába iratkoztam be. Természetesen fontos körülmény az is, hogy a családunk több generáció óta mezőgazdasággal foglalkozott. Ez a külterületi rész, ahol jelenleg vagyunk, még a dédapámé volt, és az ő életüket is a szőlő művelése határozta meg. – Hogyan folytatódott a szakmára történő felkészülése? – Már a kiskőrösi iskola is szőlő- és gyümölcstermesztési szakirányú képesítést adott, és azt gondolom, hogy az alapokat ott szereztem meg. Ezután a kecskeméti Kertészeti Főiskolán ugyanezen a szakon végeztem, majd még egy növényvédelmi szakmérnöki diploma megszerzését tartottam fontos kiegészítőnek a szakszerű munkavégzéshez.
