Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
200 gyümölcsösséget megőrizzük a borokban is. Nagyon kevés mozgatással, a legminimálisabb szűréssel a palackba kerülés előtt. A jövőben erre kell majd nagyobb hangsúlyt fektetnünk, bár igen nehéz bejutni a palackos borok piacára, folyamatosan falakba ütközünk. Az Alföldről ott van már Koch Csaba, a Frittmann testvérek, Font, Kökény Benő és Szentpéteri. Melléjük bekerülni nagyon nehéz, különösen, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a fajtákat kínáljuk, amiket ők szállítanak már évtizedek óta, megbízható minőségben. Belátom, hogy a nagy láncok nem akarnak még egy újabb alföldi termelőt, de legalább a helyi kereskedők lehetnének egy kicsit elkötelezettebb lokálpatrióták. – Fél évig Franciaországban tanultál, a legnevesebb borvidékeken. Többször jártál az Egyesült Államok nagy bortermelő régióiban, kiépült olasz kapcsolataid vannak. Ugyanakkor a szakmádnak egy olyan szegmensét választottad, ahol ezek az ismeretek szinte nélkülözhetőnek tűnnek. Személyes önképzési ambíció vezetett, vagy találtál olyan hasznosítható elemeket a tanulmányutak során, amelyeknek hasznát veszed a jelenlegi vállalkozásodban? – A mi szakmánk olyan, amit folyamatosan tanulni kell. Nem lehet leállni. Egy borásznak van negyven jó éve, hogy kísérletezzen, hiszen évente csak egyszer van szüret. Ha sikerült, azt elkönyveljük, ha nem, akkor várni kell legalább még egy évet az újbóli próbálkozásra. Minden évjárat más. Azt is követni kell, hogy milyen irányokba megy a világ, milyen tendenciák érzékelhetők. Az útjaimat valóban egyfajta szakmai érdeklődés motiválta, és rengeteget tanultam belőlük. Korábban sokat utaztatott engem a cégem, és megfogadtam, hogy én is utaztatni fogom a fiamat. Nem maradhat az ember belterjes. Példának említem a borrendünk névadóját, Mathiász Jánost, aki járta a világot, és számos szőlőfajtát hozott haza külföldről. Tisztában volt vele, hogy nem elég csak elültetni őket, alkalmassá is kell tenni az itteni éghajlathoz és egyéb viszonyokhoz. Elkezdett keresztezni, hogy még mutatósabb, még ellenállóbb, még finomabb fajtákhoz jusson. Magam is vallom, hogy a kísérletezés ugyanolyan örömet okozhat az embernek, mint egy szép festmény. Csak más érzékszervekre hat. A magyar szőlészeti kutatás korábban nagyon sok eredményt tudott felmutatni, de nagyon hosszú idő, amíg a piac felfedezi magának az új fajtát, és értékelni kezdi. Kocsis Pál az 1920-as évek végén nemesítette az Irsai Olivért, és csak az utóbbi egy-másfél évtizedben lett sláger. Kecskeméten a csemegeszőlő-nemesítésben is születtek nagyon szép eredmények, de már hosszabb ideje áll minden. Minden évben látok újonnan nemesített fajtákat, de ezek nem Magyarországon születnek meg. Mintha aludnánk. Pedig borzasztóan fontos lenne az innováció, a kutatás! A hozzáadott érték, a befektetett szellemi tőke a siker kulcsa. Ha mindig csak külföldről vesszük át a már levetett eljárásokat, késéssel követjük az ottani divatokat, soha nem leszünk piacvezetők, nem érjük el az egyébként lehetséges hasznot, kullogunk az események után. Ha valóban ki akarunk törni, akkor több pénz kell az innovációba, a kutatásba. Ehelyett nálunk ma gazdátlanul hányódik a szőlészeti és borászati kutatóintézet. Elég csak Miklóstelep állapotát szemügyre venni. Széthordták, romhalmaz van a helyén. Hagyjuk tönkremenni az értékeinket, ahelyett, hogy felismernénk: ez lehet a jövőnk! – Évek óta a te boraid nyerik Kecskeméten a Város Bora versenyeket. Mi a titok? – Nincs sok titok vagy varázslat a boraimban. Kell tudni megválasztani az alapanyagot. Tisztítjuk a mustot, igyekszem a legjobb fajélesztővel dolgozni, de semmi különleges adalékot vagy eljárást nem használunk. Sokéves tapasztalatom alapján már mustállapotban el tudom dönteni, hogy miből lehet ígéretes bor. Fejben komponálok. Amikor elindítjuk a must erjesztését, már nagyjából látom a folyamat végeredményét. Ha nem jön be az eredeti várakozásom, el kell gondolkodnom, hol vétettem hibát. Ha elindul az erjedés, naponta kóstolok, akár 5-6 alkalommal is. Csak ilyen feltételek mellett lehet pontosan
