Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról III.
101 egykori kollégisták is, mint Kodály Zoltán, de sikertelenül. Brusznyait 1958. január 9-én fölakasztották, testét jeltelen sírba temették. Papp elvtárs később komoly karriert csinált, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára lett, belügyminiszter, sőt miniszterelnök-helyettes. Az 1989–90-es rendszerváltás során Brusznyai Árpádot rehabilitálták, és tisztességgel újratemették. Pap a felelősségre vonás elől menekülve 1994-ben lelőtte feleségét, majd főbe lőtte magát is. Hamarosan visszamentem szüleimhez Kápolnásnyékre. Pista bácsi visszavitte családját Budára (a rendőrséget a Szálasi-puccs után otthagyta), apám az Ambrózy-kastélyban szerzett egy szobát. Ott éltünk november utolsó napjaiig. Megismerkedtem a szomszéd parókián (plébánia) lakó rokonszenves fiatal katolikus pappal. Sokat beszélgettünk. Olvasgattam is az Ambrózyak könyvtárából, többek közt Gorkijt. (Az előző nyár legnagyobb olvasmányélménye a Karamazov testvérek volt, a munkatáborba hozattam meg.) A munkaszolgálat itt is elért, tankcsapdát ástunk, talán a Velenceitóra meg a Balatonra támaszkodó tervezett védelmi vonal részeként. Mikor az oroszok Mohácsnál átkeltek a Dunán, apám úgy döntött, továbbmegyünk. Zámoly lett a következő állomásunk. Ott a nagyon rokonszenves jegyzőcsalád fogadott be, pedig már volt egy lakójuk, egy német őrnagy. Körülbelül három hetet töltöttünk itt. Az őrnaggyal szinte naponta találkoztunk. Joviális, rokonszenves úr volt, észrevehetően belecsömörlött már a háborúba, ellenszenvesebb volt a segédtisztje, egy fiatal hadnagy. Az – felderítő pilótaként – járt az oroszoktól megszállt országok felett, s azt bizonygatta, hogy a lakosságot gyalogmenetben hajtják keletre. Hittük is, nem is. A jegyző felesége kitűnően beszélt németül, ő tolmácsolta, amit nem értettünk jól. Vajon mi lett velük? Ezen a tájon hullámzott a front. Azt hallottuk, Kápolnásnyékre kerültek, a férjét agyonlőtték. Él-e valahol az asszony (harmincévesnél nem lehetett több akkor) s a két, négy-ötéves kisgyerek? Gyakran eszembe jut az őrnagy is, mindig szeretettel emlegette városát, Chemnitzet. Hazajutott-e Karl-Marx-Stadtba? Zámoly környékén is ástam az árkot, a Vértes lankáin, a Csákberény-Csákvár országút mellett. Kápolnásnyéken németek, itt ukránok kommandíroztak bennünket, Vlaszov tábornok seregéből. Letört, elkeseredett embereknek látszottak. Mikor az oroszok Székesfehérvár felé törtek előre, itt is égett már lábunk alatt a talaj. A németek lába alatt is. Átéltünk egy orosz repülőtámadást: a Raták mélyrepülésben géppuskázták a falut, a falak mellé húzódva vártuk a sorunkat. Az őrnagy hajlandónak mutatkozott, hogy magukkal vigyen. Csomagjainkat feldobálták egy teherautóra, a biciklim azonban nem fért fel. A veszprémi repülőtérig vittek, onnan magyar honvédségi teherautó Sárvárig. Itt ért bennünket a karácsonyeste. Egy rokonszenves öreg házaspárnál kaptunk szállást. Mindenképpen tovább akartunk jutni, Pornóapátiba, Ödi bácsiékhoz. Apuka valahogy megtudta, hogy Sárváron van a Hangya vezérigazgatója, tőle könyörögte ki, hogy egy nyulakat szállító teherautó vigyen be bennünket Szombathelyre. Ott váratlan szerencse ért bennünket, meglátta apámat (sárga bőrkabátjáról felismerve) egy csépai fiú, Sáros Pista, egy híradós alakulat törzsőrmestere. Mint kiderült, alakulatuk épp Pornóapátin van: fölpakoltak bennünket kocsijukra. Útközben elromlott a benzinadagolójuk, kiültettek az első sárhányóra, és adagoltam az ujjammal a benzint. Azt hiszem, karácsony másnapja volt, mikor megérkeztünk Ödi bácsiékhoz Pornóra. Az amúgy sem vidám elbeszélés igencsak drámai szakaszánál tartunk. Nem könnyű megszakítani, ráadásul egy, a tragédiához egyáltalán nem passzoló ürüggyel, mégsem tudom megállni, hogy ne tegyem. Hallottam élőszóban, többször is, tanúja voltam, hogy mások is hallgatják, köztük fiam, lányom. Pornó nevét meghallva a bóbiskolók is fölkapták a fejüket. Igen, a haza vérben áll, és hősünk megérkezik Pornóapátiba. Tényleg így hívják, sőt a neve már a 13. században is Pornó volt, az apátit csak az apátság fölépülte után biggyesztették hozzá. Sok éve, amikor Marci fiam megkezdte tanulmányait, a helyes fiatal tanító néni, aki családlátogatáson járt nálunk, így mutatkozott be: korábban Bugyiban tanítottam. Vajon a szülőket látogatni is bugyiban tetszett? – volt nyelvemen
