Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról III.

101 egykori kollégisták is, mint Kodály Zoltán, de sikertelenül. Brusznyait 1958. január 9-én fölakasztották, testét jeltelen sírba temették. Papp elvtárs később komoly karriert csinált, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára lett, belügyminiszter, sőt minisz­terelnök-helyettes. Az 1989–90-es rendszerváltás során Brusznyai Árpádot rehabilitálták, és tisztességgel újratemették. Pap a felelősségre vonás elől menekülve 1994-ben lelőtte feleségét, majd főbe lőtte magát is. Hamarosan visszamentem szüleimhez Kápolnásnyékre. Pista bácsi visszavitte családját Budára (a rendőrséget a Szálasi-puccs után otthagyta), apám az Ambrózy-kastélyban szerzett egy szobát. Ott éltünk november utolsó napjaiig. Megismerkedtem a szomszéd parókián (plébánia) lakó rokon­szenves fiatal katolikus pappal. Sokat beszélgettünk. Olvasgattam is az Ambrózyak könyvtárából, többek közt Gorkijt. (Az előző nyár legnagyobb olvasmányélménye a Karamazov testvérek volt, a munkatáborba hozattam meg.) A munkaszolgálat itt is elért, tankcsapdát ástunk, talán a Velencei­tóra meg a Balatonra támaszkodó tervezett védelmi vonal részeként. Mikor az oroszok Mohácsnál átkeltek a Dunán, apám úgy döntött, továbbmegyünk. Zámoly lett a következő állomásunk. Ott a nagyon rokonszenves jegyzőcsalád fogadott be, pedig már volt egy lakójuk, egy német őrnagy. Körülbelül három hetet töltöttünk itt. Az őrnaggyal szinte naponta találkoztunk. Joviális, rokonszenves úr volt, észrevehetően belecsömörlött már a háborúba, ellen­szenvesebb volt a segédtisztje, egy fiatal hadnagy. Az – felderítő pilótaként – járt az oroszoktól meg­szállt országok felett, s azt bizonygatta, hogy a lakosságot gyalogmenetben hajtják keletre. Hittük is, nem is. A jegyző felesége kitűnően beszélt németül, ő tolmácsolta, amit nem értettünk jól. Vajon mi lett velük? Ezen a tájon hullámzott a front. Azt hallottuk, Kápolnásnyékre kerültek, a férjét agyonlőtték. Él-e valahol az asszony (harmincévesnél nem lehetett több akkor) s a két, négy-ötéves kisgyerek? Gyakran eszembe jut az őrnagy is, mindig szeretettel emlegette városát, Chemnitzet. Hazajutott-e Karl-Marx-Stadtba? Zámoly környékén is ástam az árkot, a Vértes lankáin, a Csákberény-Csákvár országút mellett. Kápolnásnyéken németek, itt ukránok kommandíroztak bennünket, Vlaszov tábornok seregéből. Letört, elkeseredett embereknek látszottak. Mikor az oroszok Székesfehérvár felé törtek előre, itt is égett már lábunk alatt a talaj. A németek lába alatt is. Átéltünk egy orosz repülőtámadást: a Raták mélyrepülésben géppuskázták a falut, a falak mellé húzódva vártuk a sorunkat. Az őrnagy hajlandónak mutatkozott, hogy magukkal vigyen. Csomagjainkat feldobálták egy teherautóra, a biciklim azonban nem fért fel. A veszprémi repülőtérig vittek, onnan magyar honvédségi teherautó Sárvárig. Itt ért bennünket a karácsonyeste. Egy rokon­szenves öreg házaspárnál kaptunk szállást. Mindenképpen tovább akartunk jutni, Pornóapátiba, Ödi bácsiékhoz. Apuka valahogy megtudta, hogy Sárváron van a Hangya vezérigazgatója, tőle könyörögte ki, hogy egy nyulakat szállító teherautó vigyen be bennünket Szombathelyre. Ott várat­lan szerencse ért bennünket, meglátta apámat (sárga bőrkabátjáról felismerve) egy csépai fiú, Sáros Pista, egy híradós alakulat törzsőrmestere. Mint kiderült, alakulatuk épp Pornóapátin van: fölpa­koltak bennünket kocsijukra. Útközben elromlott a benzinadagolójuk, kiültettek az első sárhányóra, és adagoltam az ujjammal a benzint. Azt hiszem, karácsony másnapja volt, mikor megérkeztünk Ödi bácsiékhoz Pornóra. Az amúgy sem vidám elbeszélés igencsak drámai szakaszánál tartunk. Nem könnyű megszakítani, ráadásul egy, a tragédiához egyáltalán nem passzoló ürüggyel, mégsem tudom megállni, hogy ne tegyem. Hallottam élőszóban, többször is, tanúja voltam, hogy mások is hallgatják, köztük fiam, lányom. Pornó nevét meghallva a bóbiskolók is fölkap­ták a fejüket. Igen, a haza vérben áll, és hősünk megérkezik Pornóapátiba. Tényleg így hívják, sőt a neve már a 13. században is Pornó volt, az apátit csak az apátság fölépül­te után biggyesztették hozzá. Sok éve, amikor Marci fiam megkezdte tanulmányait, a helyes fiatal tanító néni, aki családlátogatáson járt nálunk, így mutatkozott be: korábban Bugyiban tanítottam. Vajon a szülőket látogatni is bugyiban tetszett? – volt nyelvemen

Next

/
Thumbnails
Contents