Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
176 Galántai Norbert A soltvadkerti Galántai család több ágon is sváb gyökerekkel rendelkezik. A szőlőtermelés és borkészítés hagyománya évszázados múltra tekint vissza a családban. A 20. század közepén már jelentős pincével és szőlőterülettel büszkélkedhettek. A rendszerváltást követően Galántai Károly és neje vállalkozást nyitott, és a megtermelt bort saját maguk értékesítették. Galántai Károly mellett mára a fia, Norbert is a vállalkozás meghatározó alakjává vált. – Egy korábbi családi interjúban olvastam, hogy a nagyapja az édesapját gyermekkorában a szó szoros értelmében hozzákötözte a szőlőhöz a csintalansága miatt. Ön felsőfokú informatikai tanulmányait követően tért vissza a családi szőlőbirtokra. Milyen kötelék köti? – 1983. augusztus 2-án születtem, ha minden igaz, akkor a szeptemberi ezerjó szüret ben már kint voltam a szőlőben egy pótkocsin, mózeskosárban. Valószínű, hogy már akkor megcsapott a szőlő illata. Jó tanuló voltam általánosban is, középiskolában is. A 90-es években kezdett begyűrűzni az életünkbe az informatika. A családom szorgalmazta, hogy tanuljak tovább műszaki informatikai irányban, és ha mégis meggondolnám magam, a föld meg a szőlő mindig itt lesz. Kiskunhalasról, a Rákóczi Szakközépiskola informatikai szakmacsoportjából egyenes út vezetett Kecskemétre, a GAMF Karra. Amikor csütörtökönként hazaértem, azonnal mentem a szőlőbe. Ebben nőttem fel, és ez érdekelt valahol mélyen. A diplomát megszereztem ugyan, de a végzést követően 100 százalékot meghaladó intenzitással vetettem bele magam a családi gazdaság ügyeibe. A GAMF-on műszaki menedzserként, marketinges szakirányon végeztem, az egzakt műszaki gondolkodásmód, a matematika és a fizika adott szintű ismerete bármely vállalkozásban jól kamatoztatható. A miénkben is. Édesapám 1986 februárjában vitte ki az első tétel értékesítésre szánt bort a pincéből. Innen számítjuk a vállalkozásunk létezését. A vállalkozói engedélyt a rendszerváltozást követően, már a 90-es években váltottuk ki, édesanyám nevére. A területeink többsége megvolt már korábban. A tanyánk és a régi családi birtok a Csábori kétsoron van, Soltvadkert és Kecel között. A ma általunk művelt 15 hektárnyi szőlő nagy része, 80 százaléka ott található. A Csábori kétsor a Kunsági borvidék egyik legjobb termőhelye. Ott is van homok, de alatta kis szintkülönbséggel már fekete föld található. A rendszerváltáskor valamennyit visszakértünk azokból a területekből, amelyek egykor a család birtokában voltak. – Miért nem kérték vissza teljes egészében a korábban elvett területeket? – A család neve eredetileg Gszelmann volt, még a nagyapám családja magyarosított Galántaira. Nekik nagy, fahordós pincéjük volt Soltvadkert főutcáján a 60-as évekig. Sok területet elvettek akkoriban. A rendszerváltáskor mondta, hogy egyszer már volt baj abból, hogy sok volt a földünk. Volt kuláklistán, végigjárta a módosabb parasztgyerekek útját a múlt század közepén. Mindez kellően megfontolttá tette. A kárpótláskor ragaszkodott hozzá, hogy csak annyit kérjünk vissza, amennyit magunk meg tudunk művelni. A filozófiánk ma is az, hogy a kevesebb néha lehet több. Van 15 hektárunk, és néha ez is sok. Édesapám nagyon precíz, nála az ültetvénynek mindig patyolattisztának kell lennie. – Más tekintetben is különbözik a filozófiájuk az édesapjával, mint az emlegetett precizitásban? – Nagy a szakadék édesapám korosztálya, a hatvanasok, és az én korosztályom, a 30-40 évesek generációja között. Mi már belenőttünk az informatikába, használjuk az okostelefont és más vívmányokat, az ő korosztálya pedig elég mereven távol tartja magát tőlük. Pedig a világ változik, és ami két nappal korábban még jó volt, ma már
