Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Bártol Réka: Klímaváltozás és környezeti nevelés a Kiskunsági Nemzeti Park erdei iskoláiban
224 Az utóbbi két évszázad technikai vívmányai soha nem tapasztalt hatalmat adtak az emberiség kezébe, ami azt az illúziót keltette, hogy az ember a természet elemei felett éppúgy képes uralkodni, mint az emberi lét felett. Ehhez társul a haszonelvű szemlélet, ami sokak életét irányítja: boldogság az, ha azt tehetjük, ami kellemes, és el tudjuk kerülni a fájdalmat. Aki így gondolkodik, az önmaga körül forog, és mindent aszerint ítél meg, milyen mértékben szolgálja a boldogságra törekvő életét. Ez a nyugati társadalmat meghatározó, az igazságot relativizáló szemlélet az, amit meg kell változtatnunk, és így a nevelés, amiről beszélünk, tulajdonképpen átfogó erkölcsi szemléletformálás. Nem elég azonban lerombolni egy téves szemléletet, valamit nyújtani is kell helyette. Mi adhat hát alapot az ember minden élővel kapcsolatos viszonyához? A természet nem rajtunk kívül álló dolog, amitől függetleníthetjük magunkat, hanem mi is részei vagyunk éppúgy, mint az összes létező élőlény. Ahogyan egy ember sem attól válik értékessé, hogy mit tesz, vagy mennyiben szolgálja a köz javát, hanem önmagában, mint emberi létező értékes, éppígy minden élőlény – a kék algától a kullancson és a zöld gyíkon keresztül a sakálig – önértékkel bír, amely nem választható el attól. Minden élőlénynek, függetlenül attól, hogy az emberiség hasznot húz-e belőle, megbetegedést, kellemetlenséget okoz-e, vagy látszólag közömbös-e létezése az emberi nem számára, joga van az élethez. Maga az élet érték. Az embernek, mint az egyetlen gondolkodó fajnak, kitüntetett szerepe van ebben a világban: hatalma van és felelőssége. Hatalmával élve, és nem visszaélve, felelősségének teljes tudatában azon kell(ene) munkálkodnia, hogy megőrizze a természet egységét. Még mindig vannak, akik vitatják, hogy a klímaváltozásnak az emberi tevékenység az oka, és arra hivatkoznak, hogy a földtörténet során mindig voltak felmelegedési periódusok. Hogy igazuk van-e, annak valójában nincs jelentősége a szemléletformálás szempontjából. Tagadhatatlan tény, hogy az ember rátelepszik a Földre és kisajátítja magának, feléli készleteit. Tény, hogy óránként kihal egy faj, és ez a természetes kihalási ütemnek a több százszorosa – ennek is az ember az oka. Gondolkodásunkon, szemléletünkön tehát mindenképpen változtatni szükséges, akár van éghajlatváltozás, akár nincs. A környezeti nevelésnek – jobb híján maradjunk ennél az elnevezésnél – így hát elsősorban nem az a feladata, hogy megismertesse a gyerekekkel a különböző növény- és állatfajokat, élőhelytípusokat, ökológiai fogalmakat, és nem is az, hogy elrettentse őket a környezetszennyezés mértékével. Sokkal inkább, hogy egy üzenetet adjon át részükre: a természetben, amely gyönyörű és értékes, és amelynek te is része vagy, minden mindennel összefügg, így tetteidnek következményei vannak. Egy környezeti nevelési foglalkozás nem kihelyezett természetismeret-óra, hanem sokkal komplexebb annál. Nemcsak racionális, hanem esztétikai, etikai, spirituális mondanivalót is hordoz.
