Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Lanczkor Gábor: Sarjerdő (versciklus, részletek)
209 Lanczkor Gábor Sarjerdő „Lanczkor Ferenc /1885–1963/ neje /Berzsenyi Sarolta /1896–1983/ Örök szeretet” Köcski új temető Kétéves voltam, amikor meghalt, így csak ködösen emlékszem a köcski konyhában motozó Sarolta mamára, úgy, mintha egy fekete-fehér biztonsági kamera felvételén nézném. Ő volt a családomban az utolsó Berzsenyi. Ferenc papával kapcsolatban (apámtól hallottam) az a kedvenc jelenetem, hogy a Kódó-hídnál lemegy a patakhoz, megmeríti kalapját a vízben, és iszik. Ezt már színesben látom, mint egy bensőbb impresszionista festményt, ami megmoccan a szívverésem ütemére, mint egy némafilmet, ami opálos színekkel fénylik föl a sötétben. Lanczkor Ferenc volt az első halott, akit ide, az újtemetőbe temettek. „Le Morta” Egy bicska A pengébe is bele van ütve a név, amely – Morta – egy másik neolatin nyelvben halott nőt jelent. Itt azonban – Le Morta – hímnemű névelővel áll. Így hívták az egyik sorsistennőt a latinok, ám még azelőtt, hogy átnevezhették volna Mortának a görög Atroposzt, lábon száradt ártéri tölgyeket nyelt el egy mocsár. Egy galliai mocsár. Kortárs kés ez: nekem. A markolat két végénél jól láthatóak a mumifikálódott évgyűrűk (keresztmetszet, hosszmetszet), a belső oldalon, ahonnan a felirat van a pengén, nyolc évgyűrű, a külső oldalon egy. Megváltó nyarak, istenes őszök, pogány tél, vidám, fekete tavasz; ezen majd még meditálok. „Aranyás Istvánné / élt / 100 / évet” Salföldi temető Nyugodt, amilyen csak egy lassan kihaló, üdülőfaluvá pusztuló szubmediterrán falu temetője lehet.
