Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
194 lódtunk a csúcsgasztronómiával való együttműködésbe. Néma Júlia egy nagyon szép és nagyon magas minőségű kollekcióval kezdte a gasztro-kerámiázást, de egyes éttermekben felmerült az igény, hogy valami mást szeretnének, mint amit Juli készít. Engem például öt évvel ezelőtt felkeresett a Tanti étterem, amely két Michelin-csillagot is kapott. Az első nekik készített kollekció nagyon sikeres volt. Ráéreztem egy saját irányra. Fontos volt, hogy ne Juli munkáit másoljam, inkább a saját karakteremet próbáltam visszaadni az egyes tárgyakban, hogy látható legyen a különbség. A Tantinak készített sorozatnak szép lassan híre ment. Aztán mások is bekapcsolódtak, mert az igény egyre nőtt. Többünket is megkerestek. Öt éve kezdtem ezt a munkát, és mára némiképp megváltozott a helyzet. Manapság már egyre kevésbé keresnek meg éttermek, kezd telítődni a piac. Hirtelen nagyon sok keramikus kezdett el foglalkozni az éttermek igényeinek kielégítésével. Ugyanakkor jól érzékelhető reneszánsza van a kézművességnek. Gondoljon a kézműves tárgyak iránti keresletnövekedésre, vagy épp a kézműves sörökre, vagy a lokális, helyi értékekre! A trend nem tűnt el, csak átalakult. Engem például már nem éttermek keresnek meg, hanem olyan magánszemélyek, akik valamelyik étteremben találkoztak korábban a tárgyaimmal, és azt szeretnék, hogy az otthonaikba készítsek étkészletet. – Ami akár még gondot is okozhat. Önnek van egy kialakult ízlése, és akkor az Egyesült Államokból jelentkezik egy farmer, aki személyes használatra rendel öntől egy sokdarabos, komplett szettet. Hogyan lehet összesimítani az esetleg nagyon is eltérő elképzeléseket? – Valóban volt ilyen megrendelésem a közelmúltban. Úgy történt, hogy ez az amerikai házaspár Budapesten, az Aranykaviár Étteremben találkozott az edényeimmel. Megszerezték a címemet, írtak, hogy szeretnének tőlem rendelni. Nem vettem túlzottan komolyan, visszaírtam, hogy Amerika tele van keramikusokkal, biztosan megtalálják a kedvükre valót, egyébként is hatalmas lenne a postaköltség. Addig-addig írogattunk egymásnak, mígnem kezdtem elhinni, hogy tényleg tőlem szeretnének rendelni. Van egy lakberendezőjük, akivel kapcsolatba kerültem. Ő a világhálón keresztül megmutatta nekem a farm környezetét, az épp akkor készülő új konyha és az előszoba enteriőrjét, aminek segítségével összeállt egy vizuális kép bennem a felületekről, az asztal minőségéről. További segítségként küldtek apró mintákat a házban felhasznált anyagokról. Ezek után az esztétikai benyomások után terveztem egy komplett készletet a számukra, amit itt, Kecskeméten ki is égettem, és néhány prototípust elküldtem nekik Amerikába. Szerencsére nagyon tetszett nekik, így legyártottam a teljes szériát. Klasszikus iparművészeti-belsőépítészeti tárgytervezés volt, nagyon élveztem. Olyan munka, amilyenről az egyetem alatt szerintem mindannyian álmodtunk. – Zavarja-e, hogy ezek a tárgyak, éppen kézműves mivoltuk miatt, kissé szabálytalanok, eltérnek egymástól, megvan a maguk csempe bája? – Nem zavar, sőt. Mivel valóban kézi munkával készülnek, az egyediségük a legnagyobb értékük. Látszik rajtuk, hogy valaki a kezével, a saját személyes i dejét rászánva készítette őket. A megrendelők többnyire értékelik és szeretik, hogy
