Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Fatüzes keramikusok (Kriskó János beszélget Szabó Ádám Csabával, Csávás-Ruzicska Tündével és Kontor Enikővel)
168 Fatüzes keramikusok A kerámiaégetésnek is van környezettudatos, természetközeli változata. A magas hőfokon égetett fatüzes kerámia kelet-ázsiai eredetű, és hosszú időre visszanyúló, filozófiailag is megalapozott technológia. Az eljárás még a rendszerváltás előtt átjutott a vasfüggönyön, az innovatív szellemű hazai keramikusok nyugati kollégáikkal szinte egy időben megismerhették. Két olyan helyszín volt Magyarországon, ahol a technológiát a gyakorlatban is ki lehetett próbálni: az egyik a kecskeméti székhelyű Nemzetközi Kerámia Stúdió, a másik a Siklósi Kerámia Alkotótelep. A technológiát elkötelezetten alkalmazók közül kiemelkedő a szerepe Néma Júlia keramikusművésznek, aki Magas hőfokon – Közelítések a fatüzes kerámiához címmel monografikus igényű könyvet jelentetett meg az elmúlt évtized elején, magyar nyelven. A szerző szerint a magas hőfokú fatüzes kerámiaégetés nem csupán a kerámiakészítés befejező művelete, hanem olyan komplex alkotói magatartás, amely kihat az alkotói folyamat egészére, a tárgytervezésre is. Néma Júlia a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatójaként néhány egykori hallgatóját is bevonta a könyv egyik tapasztalati bázisát jelentő, Kecskeméten zajló tesztégetésekbe. A munkában részt vevő keramikusművészek közül hárman, Csávás-Ruzicska Tünde , Kontor Enikő és Szabó Ádám Csaba külön-külön rögzített interjúkban beszélt a fatüzes égetéshez, s általa egy komplex szemlélethez való viszonyáról. Szabó Ádám Csaba keramikus iparművész – A 80-as évek végén született, a fővárosban él. Hogyan lett önből keramikusművész? Voltak-e esetleg konkrét családi előzmények? – Az első találkozásom az agyaggal elég korán történt. 4-5 éves lehettem, amikor a szüleim elvittek egy szakkörbe, ahol kipróbálhattam az agyagot, és első látásra szerelem szövődött közöttünk. A családom közel sem élvezte ennyire az én elköteleződésemet. Egy-egy szakköri alkalommal én teljesen belevetettem magam a munkába, komoly feladat volt úgy berakni a kocsiba, hogy a rám száradó agyag ne kenje össze minden alkalommal a kárpitot. Mindez még Mátészalkán történt, ahonnan aztán később a fővárosba költöztem. Az említett nehézségek és az én féktelenségem miatt a szakkörözés egy időre abbamaradt, de amikor már a saját elhatározásomnak is szerepe lehetett a döntés meghozatalában – úgy az általános iskola első felétől –, az agyag és a kerámia a mai napig töretlen szerelem az életemben. Hamar kikacsingattam a hivatalos oktatási keretek közül, mindig kerestem azokat az embereket, akikre éppen szükségem volt az előrehaladásomhoz. – Felteszem, hogy már ennek tükrében választott középiskolát is magának. – Nem így történt. Speciális, magyar–történelemre szakosodott osztályba jár tam ugyan az Esze Tamás Gimnáziumban, de semmiféle plusz művészeti képzés-
