Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Németh Krisztina: Éghajlati változások hatása az Alföld szőlőtermelésére
146 írta le. Európában 1878-ban jelent meg a kórokozó Dél-Franciaországban, majd 1880-ban hazánkban is megtalálták. Terjedése olyan gyors volt, hogy 1882-re már Európa minden fontosabb szőlőtermő vidékén károkat okozott (Lehoczky-Reichart, 1968). A peronoszpóra elleni védekezés alapját a rézkészítmények adják. A bordóilé volt az első, melynek hatását először Millardet figyelte meg 1882-ben. Majd olyan gyorsan elterjedt, hogy a peronoszpóra ellen a második világháborúig szinte kizárólagos gombaölő szer volt. A vegyszeres növényvédelem is hatékonyabb, ha az előrejelzésre alapozott. A gombabetegségek előrejelzésére többféle modell is született. Az elsők között Istvánffy és Pálinkás már 1913-ban saját megfigyelésekre alapozottan kidolgozta a szőlőperonoszpóra előrejelzési modelljét, mely a lappangási idő meghatározásán alapult. Megjegyzem, a mai napig nem áll rendelkezésre jobb előrejelzési modell a lappangási idő kiszámítására. Az elmúlt időszakot áttekintve is tapasztalhatjuk, hogy a klimatikus tényezőkben bekövetkező változások nemcsak a növényre, a környezetre, az ökoszisztémára, hanem a vele szoros kölcsönhatásban élő emberre is hatással van. Először megváltoztatja a termelési módot, új fajtákat, művelésmódokat, védekezési eljárásokat keres, majd változik a gondolkodásmódja, a kultúrája is. A táj és az ember kapcsolatrendszerének kulcskérdése az alkalmazkodás lesz. Homokhátság parasztsága, miközben alkalmazkodott, alakította, élhető, megélhetést nyújtó környezetté is formálta a tájat (Nagy, 1956; 1971). Az ember, a szőlő és a homok kényszerű, de gyümölcsöző együttélése van jelen az alföldi tájban. Az Alföld természeti, gazdasági, szellemi és kulturális értéket képvisel. A természeti szépsége az országban egyedülálló pusztai tájban, annak növényzetében (nemzeti parkok, kunhalmok, folyók stb.) és különleges tanyavilágában testesül meg, melyhez a szőlőültetvény esztétikai látványként társul. Gazdasági jelentősége a mezőgazdasági termelésben és annak népességmegtartó erejében rejlik. A homok hasznosítása a szőlő nélkül szinte elképzelhetetlen lenne. A Duna–Tisza közi szőlőművelés azonban még helyenként tájmeghatározó erővel rendelkezik. A jövője az erőteljes klímaváltozás esetén megkérdőjelezhető, melyhez a gazdasági környezet is társul. Irodalomjegyzék Andrásfalvy B., Balassa I., Égető M., Gráfik I., Gunda B., Kotics J., Paládi-Kovács A., Petercsák T. (2001): Magyar néprajz. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Bacsó N., Kakas J., Takács L. (1953): Magyarország éghajlata. Budapest. Az országos meteorológiai intézet hivatalos kiadványa, XVII. kötet, 226. p. Bácskai V. (2002): Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Osiris Kiadó, Budapest, 61. p. Börcsök V. (1970): A szeged-vidéki szőlő telepítésének szerszám- és eszközanyaga. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970/1. Szeged, 101–118. Csoma Zs. (1999): Szent Vincétől Szent János poharáig. Centrál Európa Alapítványi Könyvek 8. Budapest, 35. Csoma Zs. (2015): Szőlőkatasztrófák Magyarországon. Agroinform Kiadó Budapest, 28. p. Égető M.(1993): Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés története a középkortól a múlt század közepéig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 65. p.
