Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Németh Krisztina: Éghajlati változások hatása az Alföld szőlőtermelésére
141 együtt az ültetvényekben a fagykárok gyakorisága is megnövekedett. 1928/29 volt a 20. század első nagyon hideg, havas tele Kecskeméten. 1939/40 telén azonban decembertől egészen márciusig 70-80 cm mélységig volt átfagyott a talaj, melytől igen sok kárt szenvedtek a gyümölcsfák és a takaratlan szőlők. A vadkár szintén felbecsülhetetlen mértékű volt. A hirtelen olvadás miatt március közepétől Kecskemét környékén 1750 ha állt víz alatt. A laposabb helyeken a szőlőkben a víz a karók magasságát is elérte. Ki kell emelni azonban az 1962/63., az 1963/64., majd az 1985/87. év teleit is. 1984/85. telén két erős hideghullám követte egymást. Az első január elején (20 napon keresztül –10, ill. –20 fok alatt), a második februárban volt. A lehűlés már decemberben elkezdődött. A fagyokon kívül, hosszan tartóan hóval borított talajfelszínről és februári viharos, orkánerősségű szélviharokról tudósítanak. A szőlő számára a második hideghullám volt a veszélyesebb, mert ekkor a növény már kényszernyugalmi állapotban volt, ezenkívül a februári lehűlést megelőzte egy felmelegedési időszak. A januári hidegek után az ország nagy részén +10 fokot is meghaladó maximum hőmérsékleteket mértek több napon keresztül. Nemcsak a homoki magasművelésű szőlők, hanem a dombvidéki borvidékeken jelentős fagykárokat (törzs- és karpusztulás több ezer ha-on) szenvedtek ültetvények. A Kadarka és az Ezerjó szőlőfajták 50%-os fagykárt szenvedtek (Szilágyi, 1993). Majd jött az 1988. ápr. 23-ai –6,5 °C-os kora tavaszi, az 1988 nov. 24-i –20 °C alatti tél eleji lehűlés, mely ellehetetlenítette az alföldi szőlőtermesztést. A Kiskunság szőlőterületei a 20. sz. legnehezebb évét élték át, ugyanis az ültetvényekben 80%-os rügykárosodást regisztráltak. Sok helyen teljesen elfagytak az ültetvények, felújításuk vagy újratelepítéssel, vagy a tőből fakadó hajtások új törzzsé, ill. karrá való nevelésével volt lehetséges. Hasonló volt a helyzet 2001/2002 telén, ill. 2002 áprilisában, a hosszan tartó lehűlés a szőlőt a mélynyugalmi szakaszban érte először november vége – december elején, majd a fakadás után bekövetkező hirtelen lehűlést (–9 °C) már nem tudta károsodás nélkül elszenvedni. Ültetvények fagytak ki, melyekre vagy a kivágás, vagy az újranevelés várt, jelentősen megpecsételve ezzel a termelés gazdaságosságát és az ebből élő emberek megélhetését. Sajnos a gazdák anyagi háttere még mindig nem érte el azt a szintet (egy termés a bankban, egy a pincében, egy a tőkén), hogy egy-egy ilyen katasztrofális évet kompenzálni tudnának. Az alacsony felvásárlási árak, saját feldolgozó, a védőárak hiánya, értékesítési gondok, mind a szőlő, mind a bor esetében súlyosbította helyzetüket (Németh, 2014). A korábbiakban említett hideg telek, tavaszi fagyok, a nagyüzemi átszervezések során kialakult magasművelés, az intenzívebbé váló termelés maga után vonta a fajtaszerkezet, a művelésmód változását is. A modernebb technológiát hamar átvették az itteni gazdák is. Különös jelentősége volt az új fajták – mint az Olaszrizling, Chardonnay, Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon – meghonosodásának. Az alföldi homoki szőlőtermesztésben alkalmazható tőkeművelésmódokat első helyen az ismétlődő erős téli fagyok határozták meg. A biztonságos terme-
