Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Németh Krisztina: Éghajlati változások hatása az Alföld szőlőtermelésére
139 mennyiségben rendelkezésre álló táplálóanyag, illetőleg termelőtényező szabja meg. Hazánkban – és pedig, főként az Alföldön – a víz a legkisebb mennyiségben jelentkező tényező, amely a növényzet fejlődését és a termés mennyiségét megszabja. A csapadék szeszélyes és kedvezőtlen eloszlása folytán a termelési időszakban bekövetkező gyakori szárazság miatt a termés mennyisége erősen csökken, néha a szépen induló egész termés elpusztul. Különösen gyakori ez az eset az Alföldön, ahol a tenyészidő alatt 100 év közül, csapadék szempontjából csak 17 jó év van, 51 száraz és ebből 28 igen száraz.” Megjegyzem, Lampl Hugó miniszteri tanácsos úr szavai sajnos még mindig aktuálisak. Hiszen az utóbbi években sem fordítottunk elég figyelmet az öntözés bevezetésére, ill. a magas termelési költségek miatt kevesen vállalkoztak rá. Pálfai (2011) elemzései szerint az 1931–2010 közötti időszakban az aszályos évek aránya az Alföldön még rosszabb, hiszen 80 évből 50 év szélsőséges vízháztartású évnek minősíthető. Ezek közül 20 jelentősen, nagyon vagy rendkívül belvizes volt, 28 év pedig aszályos. A szőlőtermesztés szempontjából erre a tényre azért kell nagy figyelmet fordítani, mert az aszály kedvezőtlen hatása több évre kihat, és a terméskiesés, a gazdasági kár az aszályt követő évben nagyobb mértékű lehet, mint a kár keletkezésének évében. Ez arra is rávilágít, hogy a szélsőségesen száraz időjárásban a szőlőnövény feléli tartalékait, és kondícióban visszaesik. Az erősen tűző napfény, főleg ha nagy meleggel párosul, a fürtökön perzselést, égési sebeket okozhat, ami a termék minőségi romlását (piacképtelenségét) vonja maga után. A fényerősség termesztéstechnológiai módszerekkel alakítható, a napégés megelőzhető, ha a szőlőfürtök a lombsátor árnyékában nevelődnek. Az aszály megelőzésére, a kár, a termelési kockázat mérséklésére a termőhely, a fajta (aszálytűrésben a fajták között igen nagy különbségek vannak) megválasztására, a termesztéstechnológia fejlesztésére nagy figyelmet kell fordítani. Rendszeres, szabályszerű meteorológiai méréseket, megfigyeléseket 1901-től végeznek Kecskeméten. Az 1. ábra, melyen a 1901–1950, ill. 1962–2019 közötti időszak meteorológiai adatai láthatók, jól szemlélteti mind a csapadékmennyiség mind az évi átlaghőmérséklet rapszodikus alakulását, és ez a hektikusság nemcsak az évek között, hanem egy éven belül is jelentős. Érdekes az a tény, hogy addig, amíg 1901–1950 között a hőségnapok száma (+30 °C <) átlagosan 20-25, addig 2018-ban elérte az 50-et, 2019-ben pedig a 66-ot. Forró napokat (+35 °C <) 1901–1950 között nem jegyeztek fel, ezzel szemben 2019-ben már 22 forró napot tudhattunk magunk mögött. A 20. század elejére, közepére jellemző téli (30-35 nap) és fagyos (100-110 nap) napok száma napjainkra közel 80 napra csökkent. Megtévesztő azonban csak az átlagokat értékelni, ugyanis az átlagot adó részletek sokkal több információt szolgáltatnak. Ha pl. a csapadékmennyiség alakulását nézzük 1901–1950 között 518 mm volt, és hasonló értéket kapunk 1960–2019 között is (513 mm). Látszólag alig van eltérés, de ha az évek közötti és az éven belüli eloszlást vizsgáljuk, a különbségek szembetűnőek, ugyanígy a hőmérséklet esetében is. Így nyilvánvalóvá válik, hogy miért is foglalkozunk oly sokat pl. az aszály kérdésével (Bacsó, 1953, Németh, 2020).
