Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
8 20 Nem érdekel a mások üdve. Ez üres gesztus is lehetne. De én belsőm fejlesztem tökélyre: éjfél – fél üveg – líra. A fa nekem fontosabb, mint az erdő. A közízlés számomra nem az első. Tetejébe gyorsabb bennem a belső fejlődés, mint a világ bírja. 21 Az elvonulásnak ez az alapja. Szűk kört ragad meg a Mélység hatalma, az ilyesmi afféle hóbortnak hat ma. Ráadásul nem fér össze a testvériséggel, nem is szólva az egyenlőségről, s kár a próba: a nemesség nem ellensúlyozza. Férfiembernek veszte. 22 Így hát, tekintélyért epedve (mint erdő uraként a Medve) zengem a munkát lelkendezve. Hogyha a fent említett módszert mindenki rendesen megérti, a köz a legjobbjait beéri, a szellem fáklyáját el nem ejti, boldoggá tesz minden fószert. 23 Vagy győznek a hibbant rajongók, a spiritiszta hókuszpókok, a freudisták, idegbogyósok. Kába kéje ópiátnak lesz a törvényeink érve. A narkós szert tesz rangjelzésre. A tű kerül szentképe helyére Megváltónknak és Máriának.
