Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Grónás Viktor: A klímaváltozás nemzetközi trendjei, ebben hazánk és az Alföld helyzete
105 ilyen gáz kibocsátása ma meghaladja a nyelők kapacitását, még a kibocsátás szinten maradása is tovább emeli a koncentrációkat. 6 De valóban képes ez a néhány száz év alatt, az ember által kibocsátott többlet ÜHG a komplett földi éghajlati rendszert módosítani? Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezdeményezésére, 1988-ban megalakult az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change), amelynek feladata, hogy értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. Ennek megfelelően az IPCC nagyjából 5-7 évente helyzetértékelő jelentésekben foglalja össze az éghajlatváltozásra vonatkozó legújabb tudományos ismereteket, több ezer, a világ szinte minden országát képviselő vezető szakértő részvételével. A legutóbbi, 2014-ben megjelenő V. jelentése szerint: „Rendkívül valószínű, hogy a globális felszínközeli átlaghőmérséklet 1951–2010 között megfigyelt emelkedésének több mint feléért, az antropogén eredetű üvegházgázok légköri koncentráció növekedése, valamint más egyéb antropogén hatások együttesen felelősek!” 3. Éghajlati rendszerben megfigyelt változások és azok hatásai Meteorológiai mérések alapján megállapítható, hogy 1906 és 2005 között a Föld átlaghőmérséklete +0,74 °C mértékű melegedést mutatott, ezen belül, a második 50 évben a melegedés üteme ennek nagyjából kétszerese volt. Az északi félgömb utóbbi 50 éves átlaghőmérséklete valószínűleg a legmagasabb ilyen hosszúságú időszak volt az elmúlt 1300 évben. Az IPCC 2018-as Külön Jelentése megállapítja, hogy az iparosodás óta az emberi tevékenység kb. 1 °C-os globális melegedést okozott, és jelenleg – a múltbéli, valamint jelen kibocsátások eredményeként – évtizedenként kb. 0,2 °C-kal emelkedik a globális átlaghőmérséklet. 7 A hegyi gleccserek és a hótakaró területe mindkét féltekén csökkent. A glecs cserek és a jégsapkák e csökkenése hozzájárult a tengerszint emelkedéséhez is. Műholdas adatok szerint 1978 óta az északi-tengeri jég kiterjedése évi átlagban 2,7%-kal, ezen belül nyáron 7,4%-kal csökken évtizedenként! Az északi félgömb örökké fagyott talajrétegeinek tetején a hőmérséklet közel 3 °C-kal emelkedett 1980 óta. Ugyanitt az évszakosan fagyott talaj kiterjedése évi átlagban nagyjából 7%-kal csökkent 1900 óta, sőt tavasszal ez a szám közel 15%. A 20. század elejétől a csapadék egyértelműen növekedett Észak-Európában, mindkét amerikai kontinens keleti partjainál, valamint Ázsia északi és középső térségeiben. Ezzel szemben szárazabbá vált az éghajlat a Száhel-övezetben, a Földközi-tenger térségében, valamint Afrika és Ázsia déli részén. A csapadék 6 Mika J. (2002): A globális klímaváltozásról. Egy meteorológus kutató szemszögéből. Fizikai Szemle 2002/9. 258. o. 7 IPCC, 2018: Global Warming of 1.5 °C. An IPCC Special Report on the impacts of global warming of 1.5 °C above pre-industrial levels and related global greenhouse gas emission pathways, in the context of strengthening the global response to the threat of climate change, sustainable development, and efforts to eradicate poverty [V. Masson-Delmotte, P. Zhai, H. O. Pörtner, D. Roberts, J. Skea, P.R. Shukla, A. Pirani, W. Moufouma-Okia, C. Péan, R. Pidcock, S. Connors, J. B. R. Matthews, Y. Chen, X. Zhou, M. I. Gomis, E. Lonnoy, T. Maycock, M. Tignor, T. Waterfield (eds.)].
