Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Boldog Zoltán: Arany János rejtett politikai és poétikai programja (Történelmi balladákká tördelt nemzeti eposz)
83 va őket létrehozhatjuk belőlük a 11. és 16. század közötti időszakot felölelő eposzunkat, amennyiben figyelembe vesszük az 1850-es évek történelmi-irodalmi emlékezetét. Így Arany rejtett programként eleget tesz annak a felé irányuló irodalompolitikai elvárásnak, amely szerint neki a nemzet költőjeként eposzt kell írnia. Történelmi balladáinak nagy része ezzel párhuzamosan eddig soha nem tárgyalt, vagy csak elvétve említett aktuálpolitikai tettként is megközelíthető. Ezen ki nem mondott kettős (poétikai és politikai) programot mutatja be a jelen esszé. Zrínyivel összekacsintva Ez a kettős program jól szemléltethető a Szondi két apródjá nak utolsó versszakával, ahol a két dalnok a következő átkot mondja: „Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, / mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé, / Ki miatt lőn ily kora veszte!” Úgy tűnik, mintha az átok a Szigeti veszedelem ben valósulna meg Szulimán halálával. Bár a csapásnak közvetlenül a Drégelyt elfoglaló Alit kellene sújtania, a katonai erők főparancsnoka a török szultán, Szulimán, így az 1552-es hadjárat sem tekinthető kizárólag Ali magánakciójának. A dalnokok, a költők átka tehát Zrínyi művében úgy lép működésbe, hogy Allecto fúria a pokolból útnak indul, és Szelim képében megjelenik Szulimán álmá ban. Végül ennek következtében indul meg a török sereg 1566-ban többek között Szigetvár ellen, ahol a szultán életét veszti, ezzel az átok beteljesül. Látható, hogy a Szondi két apródjá nak befejezése akár a Szigeti veszedelem előtörténete ként is olvasható. Ezt a megközelítést erősítheti, hogy Zrínyi Miklós életműve erőteljesen jelen volt a 19. századi gondolkodásban, elég itt Kölcsey Ferencre utalni, aki a kanonikus értelmezés szerint azért nem sorolhatta fel tételesen a magyarság bűneit, mert ezt Zrínyi Miklós megtette korábban barokk eposzában. De említhetnénk a Zrínyi ének ét, Zrínyi második énekét is a Kölcsey-életműből. A század második felében is komoly hatása lehetett Zrínyi Miklós figurájának, hiszen Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász a csak a régihez képest válhatott termékeny alkotássá. A Szigeti veszedelem azonban politikai síkon is összekapcsolható a Szondi két apródjá val. Az idősebb Zrínyi Miklósnak, a dédapának a fiatalabb Zrínyi Miklós, a dédunoka a dalnoka, míg Szondi Györgynek a két névtelen apród. Az idősebb Zrínyi Miklós a törökkel szembeni ellenállás szimbóluma, a fiatalabb Zrínyi egyszerre a törökkel és a Habsburggal szembeni fellépés jelképe. Ha a Szigeti veszedelem hez kapcsolva, annak előtörténeteként olvassuk a balladát, akkor látható, hogy a drégelyi ostromnál a dalnokok ellenállása felértékelődik, hiszen a 17. századi Zrínyi egyszerre tud fellépni a törökök és az osztrákok ellen. Ráadásul az általuk kimondott átok Szulimán halálá val hatásos is lesz. A hazához való hűség, amely egy mozzanatnak tűnik az Aranyballadában, körkörösen visszatér a Zrínyikhez kapcsolva. Az átok fog a törökön, ezzel kerek egésszé válik a történet, az apródok önfeláldozása termékenyítően hat a szigetvári ostromra, és így a ballada több szempontból eleget tesz a Naiv eposzunk ban felvázolt követelményeknek. Ha viszont egy allegorikus történelmi olvasat keretében a dalnokokat a Világos utáni költőkkel azonosítjuk, akkor a Szondi két apródjá nak zárógesztusa iránymutatásul szolgál hat a kor íróinak. Ugyanis azt érzékeltetheti, hogy az átokmondás poétikájával néhány évtizeden belül kiiktatható Ferenc József. Hiszen a Drégelynél mondott 1552-es átok 1566-ban fogott Szulimánon. Talán az évtizedekig kitartó költői ellenállásnak is hasonló következménye lehet?
