Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Az alföldi, tanyás paraszti gazdálkodás értékei
67 a faluban házat, és a tanyát nem állandó lakóhelyként használták. Az egykor négyszobás, gangos, már részben lebontott tanyaépületből ekkoriban már csak egy kis helyiség és egy mellette álló nagyobb szoba maradt a falakkal és a tető egy részével, az ól és néhány óriási kajszibarackfa. Nehezen ment az elszakadás ettől az egykor impozáns tanyától, néhány évig a teheneket nyáron még itt tartották, éjszakára bekötötték őket a megmaradt szobába, míg mi a kiskonyhában húztuk meg magunkat ideiglenes nyári szállásra. Ez a félig lebontott tanya nagyjából nyolc kilométerre feküdt a falutól, jórészt homokos földúton lehetett kijutni, a teheneket a lovas kocsi után kötötték, és úgy ballagtak ki tavasszal, majd nyár végén vissza. Nagyszüleim nyáron főleg itt, a romos tanyában tartózkodtak, lovas kocsival jártak be a faluba, és ha kivittek, én is örömmel mentem velük. Feltettek nagyapám mellé a lovas kocsira, felültem a bakra, és ő nagyvonalúan átadta a gyeplőt, mert a ló úgyis tudta, hogy merre kell menni. Nagyapám szerette a társaságot, szeretett beszélgetni, ezért rendszerint minden boltnál, kocsmánál, ismerőse tanyájánál megálltunk, amit én hihetetlenül unalmasnak tartottam. Egy alkalommal is így mentünk együtt a lovas kocsival, amikor már a tanya közelében a bekötőúton, vagy inkább csapáson jártunk, egy nyárfaerdő szélén haladtunk el, ahol nagyon sok szegfűgomba termett. Nagyapám azon nyomban megállította a lovat, leszálltunk, és a kalapjába kezdtük el szedegetni az apró gombákat, ha megtelt, a kocsiülés alatti ládába öntöttük. Rövid idő alatt teljesen teleszedtük a ládát gombával, azóta is szeretek gombát gyűjteni, és a vadon termett gomba ízét is. Apai nagyszüleim a falutól két kilométerre laktak, egy nagy tanyában, és igazi módos paraszti gazdaságot vittek. A tanyatelek kétholdas lehetett, egy hold kerttel, melynek nagy része közel százéves , gyalogtőkés kövidinkával és gyümölcs fákkal volt beültetve, a maradék részén konyhakertet alakítottak ki. A tanyán a lakóépületet nagyapám újraépítette, ami négy szobából és a mellékhelyiségekből állt, a rá merőlegesen elterülő, hosszú melléképületben volt előszoba, konyha és spájz, ahol az életük nagy részét töltötték. Az alatta lévő pincébe évente rendsze rint 25-30 hl bor készült, mellette volt a magtár, a daráló és a szín. Ezzel szemben állt az istálló, melyben mindig volt négy tehén, két-három növendékmarha és a borjak, a tetején galambpadlás. A disznóólak is külön épületet alkottak, rendszerint három anyadisznó, 15-20 hízó és a malacok számára. Önálló épület volt a baromfik számára, amiből több tucat kapirgált a tanya körül. Ezen túl volt góré, alatta ól a juhok számára, fás-szenes kamra, kocsiszín. Az épületek mind a tágas tanyaudvarra néztek, melynek közepén állt a gémeskút és az itatóvályú. Az istálló és az ó lak mögötti nagy, bekerített részen jártak az anyadisznók, gyakran a malacaikkal. Számos munkafolyamatot jól le lehetne írni, hogy miként zajlott nagyapámnál, például a metszés, a permetezés, a szüret, a kapálás, a kukoricatörés, a borjúnevelés vagy a malachizlalás. Ezek közül most a szénabetakarítás menetét írom le. Ezzel persze hibát követek el, mert a paraszti gazdaságban minden szervesen összefüggött és egymásra épült, de másként nem lehet megra gadni és röviden leírni egy területet. Amikor nyár elején már kihányta a kalászát a fű, és nem nőtt tovább, akkor kaszálták le. Mamám a teheneket a hitványabb fűre már korábban kipányvázta,
