Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
63 fontosabb a rizs és a bors. A városi tanács által fenntartott konyhában a rangos vendégek számára már beszerezték a XVIII. században a ritkaságszámba menő, újdonságnak számító zöldségféléket is (pl. karfiol, kelkáposzta, karaláb). A XIX. század hozott jelentős változásokat a zöldségtermesztésben. Például a korábban csak részben fűszernek, inkább fertőtlenítőszernek tartható őrölt paprika mellett a nyers fogyasztásra és főzésre is alkalmas zöldpaprika , az addig ismeretlen paradicsom is megha tározó kultúrnövénye lett a kerteknek.120 A század végi kertészetről Galgóczy Károly írja: „Egyéb zöldség termelést oly kiválólag mint az uborkáét, nem űz a lakosság. Mégis egyéb zöldség, kerti s asztali terményfélére akad több-kevesebb oly termelő, akik ezt és mást kiválasztott jövedelem forrásul nagyban is termelnek. Ilyen termékek leginkább és többeknél: a bab, káposzta, paradicsom, petrezselyem, zeller, sárgarépa, dinnye, retek, vöröshagyma, borsó, póréhagyma, saláta, karaláb, paprika, torma. Van néhány szakkertész is, akik ezek termelésével és elárosításával főüzletkkép foglalkoznak; de rendesen foglalkoznak egyikkel-másikkal, sőt többel együtt a tanyai kertészek és pedig elég nagy terjedelemben, és kedvező években szép sikerekkel. Sok saláta és vereshagyma termeltetik az uborkaföldeken, mint elővetemény, akkép hogy mikorra az uborka folyni kezd [ti. hajtásnak indul, termőre fordul - NLF], ezek onnan kikerülnek. A bab részint hüvelyes állapotban, részint szemessé szárítva jön kereskedésbe...”121 A XIX. század második felében, a XX. század első évtizedeiben a helyi és európai zöldségkereskedelem kiemelkedő termékének számított a saláta és az uborka.122 Vidékünkön, Kecskeméten és Nagykőrösön a németkertészet hatása érvényesült, Cegléden a bolgárkertészet virágzott.123 120 A kertészet fontos ágazata a hagyományos kisüzemi (paraszti) gazdálkodásnak. A XIX. század második felében került sor a legelőfelosztásra, amely a kertészetre is ösztönző hatással volt. Kecskeméten a németkertészet alakult ki, amely az öntözést valósította meg a termelékenység növelése érdekében. Ekkor honosodott meg Nagykőrösön is a kanalas rendszerű öntözés (az ásott kútból lójárgánnyal hajtott, láncra szerelt kisvödrös kiemelőszerkezettel húzták fel a vizet és folyatták az árokrendszerbe, ahonnan a vizet lapáttal locsolták a zöldségfélékre). Kecskeméten a felsőjárási Úrréten volt látható még a 2000-es években is ilyen kanalas kút, de már nem öntözték onnan a káposztával beültetett kerti földterületet (a várost elkerülő, Kecskemét–Cegléd és Kecskemét–Békéscsaba irányába vezető főutakat összekötő elkerülő út megépítése során számolták fel, s egyéb építkezések során szűnt meg ezen a – vasútig terjedő – határrészen a kertészkedés). Novák László Ferenc i. m. (2015) 495–497.; Vö. Boross Marietta: A kecskeméti homoki zöldségtermesztés. Ethnographia LXXIV. 1963, 202–229. 121 Galgóczy Károly: Nagy-Kőrös város monographiaja. Budapest, 1896. 551–552. 122 Nagykőröst mint az uborka városát népszerűsítették az 1920–1930-as években (pl. képeslapon). A Benedek-féle exportcég volt a legjelentősebb felvásárlója a salátával és gyümölcsfélékkel együtt. Novák László Ferenc: A zsidóság Nagykőrösön (XVII–XX. század). Az Arany János Múzeum Kismonográfiái 13. Nagykőrös. 123 Cegléden a bolgárkertészet honosodott meg a XX. század első évtizedeiben, kutakból öntöztek, de a másik két városban használatos láncos-kanalas-vödrös öntözést nem alkalmazták. Surányi Dezső: Bolgárkertészek Cegléden és hatásuk a város kertészetére. Agrártörténeti Szemle XXIII. 1981, 163–187.
