Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
61 A dinnye is megterem vidékünkön, kedvelt csemegéje volt a törököknek, a városi tanács rendre vásárolta is a piacokon, vásárokban. A XVIII. század végén már az ajándé kozás rangos tágya lett a dinnye. A városi tanács a tiszántúli vidékekről szerezte be nagy mennyiségben. Erről is a város számadó bírója ad tájékoztatást: 1779. szeptember 6-án „Bujdosó János Város Hajdúja által hozattam a Ns Tanács Rendelesebúl valamely ajándék Dinnyét N Békés Vrgyébűl”; 1791. augusztus 26-án „Szentesről Kopa István Urammal hozattam 70 Görög Dinnyét mellyet Pestre küldöttem”; 1792. augusztus 20-án „Békésről hozattam V Gazdája Kopa István Urammal egy kotsi Dinnyét mellyet Pestre küldöttem Bizonyos Uri emberek számára”. Nagykőrös város Pótharaszt pusztáján is termesztettek dinnyét a kőrösi – köztük számos rangos tanácsbeli és kisnemes – gazdák. A termésüket a városi tanács meg is vásárolta tőlük, mint történt 1800. augusztus 26-án: „A’ Nemes Tanáts Parantsolattyából, Második Biró Kálmándi Ferencz Úr, Pótharasztyára küldetvén, Pesten és Budán lévő Jó akaró nagy Urainknak ajándékba vett Szépe Pál Urtól 200 Dinnyét 30 ftokon, Ugyan azon Ur Kertészszétől 70 Dinnyét válogatva 11. f. – Molnár Andrástól 50 Dinnyét 8 ftokon; mellyet recognoscal Thenke Sándor Notar 49” forint költség kiadásban. A nótárius elszá molása szerint 1812. augusztus 20-án „A’ Vármegyei Tisztyei számára ajándékba vettem Ttes Gombay István Urtol 300 dinnyét”, majd ugyancsak őtőle 1819 augusztusában 300 dinnyét; 1820. október 2-án „Ns Fekete Jánosnak a’ tőlle ajándékba vett 200 Dinnyékért ki fizettem ötven forintot. Szolnokba bizonyos Helyre ajándékba küldött 20 Ittze aszalt cseresznyéjért fizettem három ftot.”; 1825-ben „Nemes Beretvás Sándor Urnak tőlle a’ Város némely Jól-tevői Szolnokra vett ’s ajándékba vett 400 Dinnyéért”, majd 1826. augusztus 8-án „A’ Város egy némelly Jó Akaró Urai számára vett 300 dinnyékért, ’s az azt T. Szelére el vivő ’s el osztó Város emberei napi számjok fejében” kaptak 52 forintot és 37 1⁄2 krajcár költséget.114 A városi tanács által fenntartott konyhákra külföldről származó, délszaki gyümölcsfélék is kerültek. Eleinte Pesten – később már a helyi és a szomszédos kecskeméti vásárokban is – lehetett megvásárolni, amikor a pest-budai török elöljáróságnál kellett ügyeket intézni, akkor szerezték be. Kecskemét esetében például 1663-ban „Die 1. Decembris Biro Uram Budara menven [...] vitt el Tall. 17/1 bor haszna [ti. borbevételből származó jövedelem]. Ezőkből wőtt Ő Klme Veselenyi Urunk s az fianak ket bellólt szaru csizmat Tall. 5. Füget tarisznyastul f. 2. 30. Aszu szőlőtt Keszkenőstűl f. 2. dn. 20”.115 A számadás különös érdekessége, hogy vidékünkön először jelent meg a füge (tarisznyában árusították), vala mint az aszalt szőlő (ennek göngyölege keszkenő, kendő). Ez utóbbi valójában mazsola volt.116 A vidékünkön termett szőlő nem alkalmas az aszalással történő tartósításra. 117 hordható szállítóeszköz, amelybe szüreteléskor a szőlőt rakják a szedők, s a puttonyos ember viszi a gyűjtőkádhoz, ahol zúzzák, majd sutulják. Nagykőrösön nem volt használatos, inkább a németeknél, s így került a puttony a pesti vásárba is, cseresznyét árultak belőle; SzK 1817/18; SzK 124/25.; SzK ’825/26. 114 MNL PML NkV SzK 1771/72; SzK 1791/92, SzK 1792/93; SzK 1800/01; SzK 1812/13; SzK 1819/20; SzK 1825/26; SzK 1826/27. 115 MNL BML KkV SzK 1663/64, 138. pag. 116 A füge és a mazsola már korábban is lehetett a pesti vásárokban. A budai vámnaplók szerint a Dunán hajókon nagy mennyiségben hozták a XVI. században a török kereskedők. A mazsolának két fajtája került értékesítésre. Például 1550. december 5-én „Haszán Aladul” fekete és piros mazsola után fizetett vámot, 1651. január 11-én Velível, a budai, „Budun-helyőrségben” szolgáló fővárosi janicsárral fekete mazsola és füge portékájától fizettettek vámot. Fekete Lajos – Káldy-Nagy Gyula i. m. 17., 34. 117 Erre a nagy szemű, apró magvas, kemény héjú és húsú csemegeszőlő lehetett volna alkalmas. Ilyen azonban évszázadokkal ezelőtt nem akadt, később sem, jóllehet voltak már csemegeszőlők is
