Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
49 A fontos alapélelmiszerrel kapcsolatban számos értékes adat említhető a kőrösi magisztrátus számadásaiból: 1630-ban „Czipot wőttűnk hogi az groff ide iőt dn 24”, 1631-ben „Mikor az Keczkemeti Uraink tőrveny tetelre Füle Istvan felől itt woltanak wőttünk Tyukmonyat [tyúktojás] dn 4. Ismet Kalaczban wőttünk teyet dn 7”; 1632-ben „Egy szitat wőttűnk dn 32”, 1637-ben „Huswetra walo Kalacz Sútni wöttünk Teyet dn 13.”, 1636-ban „Hogÿ Budara az Aÿandekba’ walo Kalaczot a’ Warga Miklos Ladaiaba’ fel wittűk wolt azt czinaltatuk megh hogÿ el tőrőt, egi Cziganial dn 9.”; 1637-ben „Ugia’ fogh hagimat dn 5 Pereczet dn 3.”, Tejet wettűnk hogi az Waÿdat wartunk kalacz sűtni walot dn 10”, Teiet wettünk kalacz sutnj Sz Giorgi napra [ekkor volt a bíróválasztás] dn 12”; 1645-ben „Kalaczot wettűnk a’ Tőrőkők’ dn 4”; 1652-ben ,,Czipo Kenyerett Tőrőkökk’ dn 4”; 1656-ban ,,Kalaczot Wőrős Warganetűl Uraknak walot wöttem dn 40”; 1658-ban „ Katonaknak Cipo Kenyeret dn 6”; 1666-ban „Haro’ fejér Kenyeret vettűnk dn 42”; „1707-ben „Tejfelt Pereczet polt 3. [...] Erogatio Communes Pereczet polt [ura] 3. Pereczet Salátát Poltr 2. Kalacsot, Pereczet Polt 5”; „1737. július 25-én „Két Kenyeret vettem ,,28 1⁄2”, augusztus 7-én „Két Kenyeret vettem ,,30”; augusztus 10-én „4 Kenyeret vettem ,,65 1⁄2”, 1738. május 1-jén „Diót, Kenyeret vettem ,,25”; 1765-ben a kőrösi „László Király Napi Vásárban [...] A Város Asztalára Fejér és Cseléd Kenyeret vettem huszonedgyet f. 2,,56 1⁄2”; 1766-ban pedig Pesten, „Proportionalis Processus in 13a Febr. ide praefigaltattam culinarékat vet tem”, köztük 10 „Fejir Kenyeret”. Az említett cselédkenyérből 1773-ban is vettek Pesten a Medárd-napi vásárban („Egy Cseléd Kenyeret -,,28 1⁄2”). A fehér kenyérnél alábbvalóbb minőségű lehetett – cselédek, szolgák számára való –, bár – a korabeli vélemény szerint – mint korpás liszből sütött kenyér általában megfelelhetett a közízlésnek s fogyasztásnak, így a Kőrös mezőváros elöljáróinak is. Kőrösön is süthették „ordenári” lisztból, azonban mégis más minőségű lehetett a cselédnek nevezettnél, mivel csupán a fehér kenyérrel együtt kerül említésre.57 A város konyháját s a helyben lakó óbester háztartását kenyérrel is ellátták. A XVIII. századi adatok bizonysága szerint kőrösi asszonyok is foglalkoztak kenyérsütéssel, amit értékesítettek a városnak is: a bíró számadásából kitűnik, hogy 1767. május 15-én „Kun Miklósnétúl vettem Öt Kenyeret f. 1”- [...] május 18-án „Ujhelyinétúl vettem 4. Kenyeret Oberst Ur számára -,,28 1⁄2” dénár, május 19-én „Szabó Istvánnétúl Oberst Ur számára 4 Kenyeret -,,35”; május 22-én „Mocsai Jánosnétúl vettem Oberst Ur számára Négy Kenyeret -,,80”.58 Ha az árakat összehasonlítjuk, feltételezhető, hogy a kenyereket különböző minő ségű lisztből süthették az asszonyok (pl. az óbesternek vett 4-4 kenyér ára között jelentős különbség mutatkozik). A történeti adatok tehát finomabb liszből sütött kenyérről, cipóról, valamint kalácsról, perecről tesznek említést. Érdekességként említhető, hogy 1728-ban „Die 26 Mens October Gál napi Váczi Vásárkor valo Vasarlás” során „Csöröge meczöért” fizettek 5 57 MNL PML NkV SzK 1630/31. 2. pag.; SzK 1631/32, 113. pag., SzK 1632/33, 116., 132. pag.; SzK 1636/37, 108. pag.; SzK 1637/38, 115., 120., 125. pag.; SzK 1645/46, 188. pag.; 1652/53. SzK 184. pag., SzK 1656/57. 175.. pag.; SzK 1666/67. 127. pag.; SzK 1712/13, 47. pag.; SzK 1727/28, 1727. aug. 11.; SzK 1728/29, SzK 1738/39, 1738. aug. 10.; SzK 1707/08, 183., 209–210.; 1737/38, 1837. máj. 1., júl. 25., aug. 7., aug. 10.; SzK 176/61; SzK 1762/63; SzK 1765/66 58 MNL PML NkV SzK 1766/67.; A XVIII. század második felében már pékség is volt, német származású mesterek működtették. Kecskeméten (az 1774/75. évi adóösszeírás szerint Sehtenpach Ádám péksége a II. tizedben volt), Nagykőrösön a XIX. század elejétől sütnek kenyeret pékek. A kőrösi pék a várostól is vá sárolt búzát, mint kiderül 1814-ben: „Schober Mátyás Pék a’ mult esztendőbe a’ Várostul vett búza árát hétszázötven két fkat a’ Cassaba be fizette” június 22-én (SzK 1814/15). Az 1832/33-as adóösszeírás szeerint Bodai Mihály pék volt „ottlakó”, bérlő a város II. tizedi kocsmájában). Novák László Ferenc i. m. (2015) 243., 254.
