Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
39 Novák László Ferenc Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homokhátság középső vidékén a XVII–XVIII. században A Duna–Tisza középső és déli részének jelentős területe a Homokhátság, amely valójában Dabastól Szeged irányában terpeszkedik, változatos felszíni formákkal, futóhomokdűnékkel, s helyenként termékeny barnahomok talajjal, mélyebb lapososokkal, vízállásokkal. A jelzett korban a kiterjedt vidék északi részének legjelentősebb települése Kecskemét, a vele szomszédos Nagykőrös és Cegléd, a Három Város. A lazább és kötöttebb szerkezetű homoktalaj kedvező feltételeket biztosít a zöldségszőlő- és gyümölcstermesztés számára, ugyanakkor – a két mezőváros, de különösen Kecskemét esetében, amely a török hódoltság korában Szegedhez hasonlóan megőrizhette országos vásártartási kiváltságát –, a kereskedelem is kiemelkedő szerepet játszott, vonzereje volt a távoli vidékeken előállított, illetve megtermelt javak behozatalának, forgalmazásának. A zöldségtermesztésre vonatkozóan a korabeli források nincsenek híradással. A városi tanács, magisztrátus által készített dokumentáció csupán a város kiadásait regisztrálják, mezőgazdálkodási kérdésekkel nem foglalkozik, különösen nem a lakosság, a cívis társadalom agrártevékenységével. E vonatkozásban Nagykőrös jelentősége emelkedik ki, mivel a városi számadások, részben jegyzőkönyvek a XVII. század elejétől maradtak fenn. Kecskeméten sajnos az értékes történeti forrásanyag veszendőbe került, csupán 1662-től maradtak fenn az adókönyvek, amelyekben hézagosan találhatóak a témát érintő adatok. A táplálkozás alapanyagai válnak ismeretessé, amelyekből csupán esetenként lehet következtetni arra, hogy valójában milyen ételeket készíthettek a szakácsok a tanács által fenntartott és működtetett konyhákban. A városi konyhában, a háztartásokban a szükséges elelmiszer-alapanyagokat (nyers zöldség, fűszernövények és távoli földrészekről a honi vásárokra, piacokra kereskedők által hozott alapvetően fontos, ún „gyarmatáruk”, importból származó gabonaféle, fűszerek) és gyümölcsöket fogyasztották. A zöldségek között kiemelkedő jelentőségű a káposzta . Magas vitamintartalma nélkü lözhetetlen élelmiszernek számított minden időben. Fogyasztásával kapcsolatban a történeti adatok azt bizonyítják, hogy a nagy mennyiségben felvásárolt káposztát házilag feldolgozva, savanyított állapotban is fogyasztották – minden bizonnyal – húsételekhez. Vidékünkön is termesztettek káposztát, bár a száraz időjárás kedvezőtlenül befolyásolta a termést a homoktalajon. Például a városi tanács 1747-ben „Balog Mihálytúl 4. Akó Káposztát, Város szükségére vett”.1 Nagykőrös esetében kiderül, hogy dézsma -1 Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Pest Megyei Levéltára (PML) Nagykőrös V áros (NkV) Számadáskönyvek (SzK) 1746/47. 1747. márc. 19.
