Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 7-8. szám - Závada Péter: [Talpam alatt...] (vers)

37

Závada Péter

[Talpam alatt...]

Talpam alatt a mozgás lecsiszolt helye, ahol haladok, nyúlik a sík, egy réteg elterül,

a merőleges felületek metszik egymást,

megtörik a rájuk vetülő sötét.

Vacog az él, hadar, beszámol, a padnak támasztott furnérlemez szálai,

mint egy elázott nyáj, összetapadnak, ha újra esni kezd, hízik a pép.

Gáncs nélküli homály, nem zökken ki sehol, egy zsák lefogy, fény híján koplal a gyep. A krákogás finom mellékzöngéiben

kiszáradt, keskeny zörgés: lerakódó avarropogás.

Hagyom, hogy a vastraverz, mint egy halántékon, keresztülrántson a tompán sajgó parkon.

Ahol haladok, horzsolt idegenség marasztal,

kisajátít egy hely: harántcsíkozott beton.