Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert
8 válságokról. Napjainkban már konkrét törekvések vannak arra nézve is, hogy műholdak segítségével, élő közvetítés formájában egy hétmilliárd szereplőből álló, világméretű katasztrófafilm részeseivé válhassunk a globális médián keresztül. Nehéz meghúzni a határt az objektív tájékoztatás és az érdekek szerinti befolyásolás között. Az információs társadalom válságtudata az információáramlás bővülésével párhuzamosan exponenciális mértékben megnőtt, s a bennünket érő sokkoló hírek következtében alapvetően mind borúsabb formában bukkan elő a közeljövő. Mindezt pedig tovább erősítik a gyakorta politikai érdekek mentén keletkezett álhírek, illetve a közösségi médiában ellenőrizetlenül áramló információk és dezinformációk hullámai. A ránk zúduló negatív hírek nemcsak rezignáltságot idéznek elő egy idő után, de a jóléti társadalmak bezáródását, a befogadás elutasítását, az elkeseredettséget, az intoleranciát és az idegenellenességet is felerősíthetik, háttérbe szorítva a szolidaritás, a tolerancia, az együttérzés klasszikus értékeit. A válságtudat és válsághangulat mindig is szerves részét képezte az emberiség kultúrájának. A gazdasági hanyatlás korszakai, a háborús konfliktusok, a természeti katasztrófák, népvándorlások vagy járványok által előidézett kataklizmák gyakorta képezték táptalaját a világvége-vízióknak. Sok tudós adott már hangot a 21. század fordulóján is a posztmodern korszak gazdasági, társadalmi és spirituális válságának, a hedonista relativizmus értékvesztett és kiábrándult világhangulatának, a nyugati-keresztény civilizációt érő pusztító kihívásoknak. Napjaink közhangulatát és közgondolkodását is át- meg átszövi a válságtudat, a válságról való gondolkodás. Minden nap azt érezhetjük, hogy egy olyan gyökeres átalakulás részesei vagyunk, ahol a kultúrák, az ideológiák összeütközése mellett a természet pusztulása, a földi ökoszisztéma összeomlása, bolygónk éghajlatának átalakulása egyre hangsúlyosabbá válik. Ezért a jelenkor válságtudata – a piacgazdaságra alapozott jóléti társadalmak és demokráciák kríziséből, a világméretű terrorizmusból, a tömeges migrációból, a hagyományos értékek pusztulásából, a közösségek felbomlásából, az erkölcsi normák átalakulásából eredő válságérzet mellett – kiegészül az éghajlatváltozás következményeinek kézzelfogható megjelenésével. A globális felmelegedés az emberi élet számára alkalmas területek arányának további csökkenését eredményezi már rövid távon is, a túlnépesedéssel küzdő emberiség élettere mindinkább összeszűkül, a hőmérséklet emelkedésével a nagyvárosokba koncentrálódó tömegek életkörülményei egyre nehezebben elviselhetővé válnak, így a szélsőséges időjárásból, a szárazságból és vízhiányból eredő társadalmi konfliktusok növekedése prognosztizálható. A klímaváltozásból eredő válságtudat megerősödéséhez hozzájárulhat az a tény is, hogy e változások következtében nem csupán ideológiai és vallási eszmék konfliktusa mögé rejtett, de valójában a szűkülő erőforrásokért vívott lokális háborúk törhetnek felszínre, hanem a kedvezőbb életkörülmények elérése érdekében meginduló migrációs folyamatok világméretűvé válása is felgyorsulhat. A klímaváltozás és annak gazdasági, társadalmi következményei már jelenleg is közvetlen hatással vannak a politikai rendszerekre, globális kihívások elé állítva a nemzetállamokat és a nemzetközi közösségeket. A válságjelenségek eltérő megítéléséből eredően az állam-
