Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert

4 eredményeztek tájátalakítást, környezetszennyezést és természeti katasztrófákat, majd összeadódva az egész bolygó ökoszisztémájára is komoly hatást idéztek elő. Tudása révén az emberi faj nemcsak benépesítette a bolygót, meghódította a természetet, de a Föld eltartóképességét meghaladó mértékben túlnépesedett, s mindeközben pedig egyre szisztematikusabban elkezdte feltárni, kiaknázni és elfogyasztani a véges mértékben rendelkezésre álló természeti erőforrásokat. A kitermelt, előállított és elfogyasztott javak mennyiségében, a kialakított élet­körülmények tekintetében hatalmas különbségek alakultak ki a Föld különböző kontinensei, országai között, ez pedig komoly politikai, társadalmi feszültsége­ket, világméretű és lokális válságokat, háborúkat eredményezett az utóbbi két évszázadban. A fogyasztásra és gazdasági bővülésre alapozott jóléti államformák széles körű elterjedése mellett hatalmas pusztítást és súlyos természeti károkat okoztak világszerte a totalitárius rendszerek tájátalakító világuralmi törekvései is. Az európai, majd az észak-amerikai politikai-társadalmi berendezkedés, gazdál­kodás és értékrend expanziója, az árutermelés, a közlekedés és a kommunikáció világméretű forradalma, a fosszilis energiaforrásokra alapozott indusztrializáció, a nagyhatalmak katonai-hadászati versengése, illetve a multinacionális nagyvál­lalatok profitorientált tevékenysége globális gazdasági, pénzügyi folyamatokat generált, mindez pedig a természeti erőforrások kimerítéséhez, a természet kizsákmányolásához, a környezetszennyezés soha nem látott mértékű elterje­déséhez vezetett. Egyre több tudós, gondolkodó hívja fel a figyelmet arra, hogy mindeközben nem sikerült megoldást találni a technológiai modernizáció és a gazdasági növekedés kényszerének hosszú távú mellékhatásaira, a „fenntartható fejlődés” és az erőforrások kimerülésének problémáira, a jóléti társadalmak és a demokratikus politikai berendezkedés ellentmondásaira, a fogyasztás kultúrájá­ból és a közösségi média korlátlan elterjedéséből eredő értékválságra, az informá­ciós és kommunikációs forradalom egyénekre és közösségekre gyakorolt negatív hatásaira. E folyamatok a 20. század végére, a 21. század elejére az emberiség történelmében egymásra torlódó környezeti, népesedési, gazdasági, társadalmi, katonai, migrációs és morális válságok hullámait indították el. Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, a megtett útra és az elért eredményekre, egy nagyon is ellentmondásos kép rajzolódik ki előttünk, hiszen hatalmas és egyedülálló emberi teljesítmények, tudományos és kulturális érté­kek, egyéni és közösségi sikerek elérése, képviselete és továbbörökítése mellett végigkísérte az emberi civilizáció valamennyi korszakát a rombolás és önpusztí­tás, a hatalom és gőg, az egyéni haszonszerzés és önzés, a hódítás és terjeszkedés, a felelőtlenség és nemtörődömség, a reményvesztettség és lelki, szellemi nehéz­kedés dichotómiája. Jelenkorunkban sem önmagában a változás a legnagyobb kihívás, hanem az az egész emberiséget érintő morális dilemma, az az egyént és közösséget érintő etikai felelősség, hogy ez a változás alapjaiban tér el minden korábbi átalakulástól, hiszen annak előidézője nem valamilyen külső körülmény, vagy természeti, geológiai hatás, hanem maga az emberiség létezése és tevékeny­sége. Földtörténeti léptékkel mérve és csillagászati időben számolva természete­sen ez a változás is csupán egy átmenet a folyamatos változások sorában, és ilyen összefüggésben talán az emberiség sorsa maga is csupán egy rövid felvillanás.

Next

/
Thumbnails
Contents