Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Kerpics Judit: „A mit külföldi divatlapok adni nem képesek” (A nyugati és a nemzeti divat vetélkedése a Nővilág hasábjain az 1850-es és 1860-as évek fordulóján)
74 A kortársak számára a magyar nemzeti öltözet – a nyelvvel, a nemzet erkölcseivel és szokásaival együtt – a magyar nemzeti jelleg kifejezésének eszköze, a nemzetet reprezentáló jel, egyúttal a nemzet megőrzésének egyik biztosítéka, egyesek szemében egyik kritériuma volt.5 Az 1857-ben indult Nővilág főmunkatársként nyilvántartott divatszakembere az első számtól kezdve Jósika Júlia volt. A brüsszeli emigrációban élő szerző, Jósika Miklós felesége politikai menekültként élt a belga fővárosban, ahonnan levelezés útján mindketten aktívan részt vettek a magyar kulturális életben. Jósika Júlia tudósításai elsősorban a párizsi divatról, illetve annak belga vagy angol adaptációjáról szóltak, és egészen 1860-ig nagy népszerűségnek örvendtek. 1860-ban a rovatot a pesti magyar és magyaros divatot propagáló Bajza Lenke vette át tőle. Az átmenet nem volt minden előzmény nélküli, és Jósika Júlia sem hagyta ott a lapot egyik napról a másikra, így lehetőségem van összevetni az egymással versengő nyugati és nemzeti divat különböző narratíváit az említett évfo lyamban. A Nővilág első számaiban Vajda János folytatásokban közölt értekezésben fogalmazta meg a lap programját Szépről a szépekhez címmel. A nemzeti jelleget, nagyságot, sőt a nemzet megmaradását a jelentős esztétikai értékű művészi alkotásokban, s szép eszméjének művelésében látta. A nemzet karakterét nem önmagába zárva, saját történeti múltjához viszonyítva vizsgálta, a kulturális fennmaradást inkább európai összefüggésekben, más népek művészetének tükrében határozta meg. A jóval későbbi Magyarság és nemzeti önérzet című értekezésében így nyilatkozott: „Fegyveres erőszakkal nem, csak müveltségünk fényével hódíthatunk.”6 Az esztétikumnak kizárólagos fontosságot tulajdonító Vajda elvetette a nemzeti irodalom népköltészeti alapokra helyezését, a fennmaradáshoz vezető egyetlen útnak az antik görög művészethez való visszanyúlást, egyúttal az európai kultúrához való kapcsolódást látta.7 (Álláspontját később az 1861-ben szintén a Nővilág ban közzétett Széptani levelekben finomította. Továbbra is elutasította a fejlődést hátráltató keleti orientá ciót, illetve a Petőfi-epigonok népies költészetét, azonban revideálta a valódi népköltészet elmaradottságáról és egysíkúságáról alkotott korábbi nézetét.8 ) A Nővilág tehát Vajda tudatos nyugati orientációjú esztétikai programja szerint épült fel a középrendű nők művelődésének, gazdasági szerepvállalásának és emancipációjának segítése céljából – habár ez utóbbi törekvés végül nem vezetett sikerre, nem ez adta a hetilap fő arculatát.9 Indulásakor kétezer-ötszáz (harmadfélezer) előfizetőt tudhatott a magáénak. Ez a szám a hetilap 1864-es megszűnésekor nyolcszázra csökkent.10 Szinte közhelyes megállapítás, hogy a Nővilág ot a tulajdonos és a szerkesztő mintegy nőknek szóló Vasárnapi Újság ként képzelte el. 11 Az addigra elavultnak számító irodalmi divatlap 12 helyett irodalmi műveltséget (is) terjesztő, színvonalas divatmelléklettel bíró női hetilap szerkesztése koncentrált munkát és erős szerzőket igényelt a versenytársaknál magasabb 5 Lukács Anikó, Nemzeti divat Pesten a 19. században (Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 2017) 9. 6 Vajda János, Magyarság és nemzeti önérzet, Kóros áramok (Budapest, Singer és Wolfner, 1896) 11. 7 Szajbély Mihály, A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után , (Budapest, Universitas, 2005) 314. 8 Uő , uo . 316–317. 9 Kosáry Domokos és Németh G . Béla (szerk.), A magyar sajtó története II/1. 1848–1867 , Szabolcsi Miklós (főszerk.) A magyar sajtó története (Budapest, Akadémiai, 1985) 435–436. 10 D. Szemző, „A Nővilág megszűnési...”, 127. 11 Miklóssy János, „Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban”, Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve (Budapest, 1973) http://epa.oszk.hu/01400/01464/00012/pdf/ 274–275. 12 Uő , uo . 272.
