Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Veszprémi Szilveszter: Góc; Helyek, ahol öröm vár (versek)
90 Helyek, ahol öröm vár Akkor sem hagy magadra a város, ha átléped a határát, és a kontinens végéig meg sem állsz. Lesznek utcák, amiket így is ismerni fogsz, és kísértetként ugyanolyan tömbházak, amiknek talán még a kapukódját is tudod, de sosem kísérelsz meg majd megbizonyosodni róla. Néha ugyanazt az illatot küldi neked, ha befordulsz egy sarkon, vagy ugyanazt az ízt egy kedd reggelen. Ismerős lesz a buszsofőr is, de csak sejteni fogod, hogy honnan, miközben ugyanúgy ülsz majd mögötte, és csak az utolsó pillanatban jelzel, ahogy itt megszoktad. Végül nem úgy kapsz új utcákat, ahogy vártad, mint először. Hasonlítgatod majd a kirakatokat és a fák gyakoriságát. Ott több volt a pékség, itt minden sarkon iható a kávé. Ott alig volt zebra, itt sétálható az egész belváros, de botrányos a tömegközlekedés. Ott felnőni tanultál, itt próbálsz felnőttként élni, bekapcsolódni az új város körforgásába a máshonnan hozott reflexek és tanulságok szerint. A régi város veled lesz, míg méregeted a két életet, és bár mindketten változtok, a megritkuló visszagondolások, mint a felcsukló emlékcafatok lényegtelen részletekről, sosem hagynak majd elveszni.
