Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Zalán Tibor: Anya, te vagy? (Hangjáték)
79 haza, megbotlottam egy alvó bácsiban és elestem. Megvágta valamilyen összetört üveg a homlokomat. A bácsi meg nem ébredt fel. Hát nem különös? Lehet, hogy mind halott, csak anya nem meri elmondani nekem az igazságot. Pedig én már mindent tudok. Az utca tele van üvegtörmelékkel, szétszórt táskákkal és leter ít ett emberekkel. Tudod, mit jelent az, hogy szabadság? Mindegy. Erről ilyen sötétben nem érdemes beszélni. Szóval, teljesen lerobbantották a hernyótalpait. Nem fog ez elmenni innen már soha az életben. Álm os vagyok. Ma nem is vacsoráztunk. És... (szünet) Anya, te vagy? (szünet) Érdekes, mintha megjött volna. De nem, nem jött meg. Az utcán ma láttam egy lyukas zászlót. Egy ablakba volt kitűzve. Biztosan találat ért e. Vagy egy rossz gyerek kinyí rt belőle egy darabot. Olyan furcsa dolgok történnek mostanában. Nem hallottad? Mintha nyíl t volna az ajtó... (szünet) Anya, te vagy? (szünet) Nem, nem ő jött. Nem jött. Miért nem jön már? Lehet, hogy ő is ott fekszik az utcán, arccal a kőre borulva? Miért nem válaszolsz? Mi lesz akkor velünk? Kiabáljunk együtt, hátha meghallja! Anya, te vagy? Anya, te vagy...? (Lassan a Fiú hangja is hozzáú szik a kisfiú panaszos kiáltozásához.) Anya, te vagy? Anya, te vagy...? Budapest – Soltvadkert, 1983. jún ius–j ú lius
