Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
70 19. Febr. Vad ludak jővének az hideg tél után De csak kávolyognak szegények az uczán Nagysereget gyűjtvén, lévén öten csupán Mennek az Nyír felé az jó lakás után. 23. Mégis az Pestiek bennünk látogatnak Lévén harmincz öten, csak ide rándulnak Az vásárbíróval valóban tractálnak Végre itt az Pinczén csak megzajdulának. Az város disznaját konyhára metéllik Az vásárbírót is talán annak vélik, Jobb fülét elvágá Durák, mint beszélik Az város jegyére szegényt megbélyegzik. Ns. Deák Pál úr főbíróságában. Minden esztendőben változ az uraság Mint az czigányok közt az tisztes Vajdaság Kovács Andrásra is rá száll az ispányság De félő hogy rajta ne történnyen birság. Az Urat illeti bűnért esett birság Ámbár az Ispáné legyen a bitangság Gondolom lekopik róla az uraság Végre imitt amott hever az Ispánság. Megböcsüli magát felemelt tisztében Audentia nélkül nem mégy elejében Rá is tartja magát az feír mentében Mert az vont 8 tallér forog elméjében. Véget vetek immár csekély Rythmusimban Megalázom magam gyenge verseimben Ispán uramrúl is nem szólok mérgemben Concludálom ezzel: légyen egésségben. 8. Marty. Vass Rostha serege jőve nagy csoportval A kőrös uczára méne sok roszakval De mégis az Rostha bánik az abrakval, Megrakodik, mégyen nagy merő zsákokval.
