Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Füzi László: Benes József művészetének sajátos vonásai
48 nem szerepelhetnének önállóan, mint ahogy szinte mindig önmagukban szerepelnek, hanem arról, hogy a genetikus vizsgálódás számos fontos összefüggés megismeréséhez vezethet el bennünket. Így vagyunk ezzel Benes József esetében is. Az induló alkotó egyik kulcsmotívuma az óra volt. Az órás képekről Tolnai Ottó írt először, megjegyezve, hogy a Benes által Belgrádból Zentára magával hozott képeken „üres, de pasztásan, érzéki, ehető, rózsaszínnel megfestett babák” szerepeltek, más képeken pedig óra belsők, „hanyag ecsetkezeléssel feldobva” . Az egyik órás festményhez kapcsolódó Henry Moore-történetet Benes is sokszor elmesélte, ezzel ennek a motívumnak a kiemelkedő szerepét hangsúlyozta, újabban Ninkov K. Olga foglalkozott Benes órás képeivel. Egy ezerkilencszázhatvanötben festett, a szabadkai múzeum gyűjteményében Vízpart 65 címmel szereplő képről írja: „Egy zsebóra vagy karóra belső szerkezetét a kompozíció – halványkékre festett, felső képsáv – közepén helyezi el, alatta pedig kétoldalt díszszögekkel rögzített barnás impregnált vászondarabokból formálja meg a két púposodó földszakaszt. A napkorong így a két partszakasz találkozásának meghajló ívébe ékelődik, ami még jobban kihangsúlyozza központi elhelyezését. A kerek, fémes szerkezetnek, a képtér középső-alsó szakaszán, a partot jelölő textilsávot követően megannyi kerek, apró díszszög köszön vissza, akár a víz csillogásának játéka. Az óraszerkezet a Nap szerepét tölti be a képen, melynek címe lehetne Nap-óra is, de a korabeli katalógusban megmaradt az eredeti cím, a Vízpart 65 (Obala 65).” Aztán, már Zentára kerülése után Benes festészetében következtek a tájképek. A táj, a zentai Tisza-part lesz Benes képeinek legfőbb szereplője, ezeknek a képeknek a sajátos vonásairól Benes többször beszélt, s írt róluk Tolnai is, újabban pedig Szarka Mándity Krisztina. Benes képeinek van egy harmadik fontos motívuma, az összevarrt szeműszájú-testű figura, ennek feltűnéséről általában a zentai Tisza-partok után szoktak beszélni, noha már az induló Benes világában ott volt ez a figura is. A Benes emlékének szentelt kecskeméti kiállításunkra Gerle Margit, Benes József felesége behozta Benes egyik akadémiai vázlatfüzetét. Utolsó éves volt az Akadémián, ezerkilencszázötvenhatban, amikor ebbe a füzetbe rajzolt. Mint ahogy az író a jegyzetfüzetébe írja a feljegyzéseit, még órai jegyzetek is szerepeltek benne, úgy „jegyezte be” ebbe a füzetbe Benes a maga rajzait, köztük több összekötözött-összevarrt testű figura rajzát. Van, ahol vázlatot készített, mintegy kísérletezett az összekötözés állapotának a megteremtésével, de a füzetben van kész munka is, amikor a füzetet átlapoztuk, egy sárgás-rózsaszínes babát láttunk a képen, ilyeneket láthatott Tolnai Benes Belgrádból Zentára magával vitt festményein, a kép merev testű, összevarrt kezű-testű, az egyéniséget nélkülöző babája egyik kezében órát láttunk. A képen az óra van központi szerepben, mintha kényszerítő erejével hathatna a képet uraló mozdulatlanságra. Ha kialakul majd a Benes-filológia, akkor ezt a füzetet mindenképpen meg kell jelentetni. Általa válik bizonyíthatóvá, hogy Benes világában kezdetektől ott volt az összekötözöttség-összevarrtság motívuma, hogy aztán a hetvenes évek második felétől a képein központi szerepet tölthessen be.
