Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: „Egy korrajzi versezet…” 1679-ből
67 véletlenül — a halálfélelem és az elmúlás. A felidézett háttér és a frissen megélt borzalmak ellenére ez a manír itt mégsem tűnik fel. Kérdés persze, hogy emögött a város polgárainak egyfajta fásultsága, a szerző kifejezőkészségének a hiánya, avagy egy fiatalember vitalitása, netán a szokásoktól való tudatos távolodása áll-e. A népi megfigyelés úgy tartja, hogy akinek nincs aranya, annak a bronz is érték. Az előbbi észrevételek után sem állítom, hogy ez a „versezet” mint irodalmi alkotás jelentős, akár csak bronz értékű is lenne. De szerencsénkre ránk maradt, és joggal tartjuk nyilván kulturális értékeink között. És remélem, hogy még sokak figyelmét fel fogja kelteni. Ezek után talán bízhatok abban is, hogy — mivel ma már tudjuk — városunkban ennél lényegesen igényesebb versek sora született ezekben az évtizedekben, nem kell attól tartanunk, hogy ezentúl is csak ennek alapján alkotnak véleményt e közösség kora újkori kultúrájáról. Mivel van elégséges alapunk ahhoz, hogy merőben másként tekintsünk ennek a századnak szellemi hagyatékára, talán nem leszünk vele szemben annyira szigorúak, és megértőbben tekintünk olykor csaknem bájos esetlenségeire. Megítélésében segíthet az is, hogy most már nem a csodálatos Psalmus mellé kell állítanunk, hanem a jóval halványabb, bár mindenképpen értékes kortárs alkotásokhoz, azok irodalmi, formai értékeihez lehet hasonlítani. Biztos vagyok abban, hogy meg lehet találni a többi vers, a többi alkotás, főként pedig a többi történelmi forrás között a helyét. Bízom abban, hogy ez a közlés mindezt segíteni fogja. FÜGGELÉK Városunk ma még hozzáférhető nyilvántartásaiban — miként erre már utaltam — nemcsak különféle témájú rövid idézeteket, részleteket találunk, hanem több mint egy tucat verset is. Ezek között van néhány, amely kétségtelenül helyben keletkezett. Azt viszont nem tudjuk, hogy közülük hány mondható valóban helybeli szerző munkájának. A „Probae pennae 1645–1705” című összeállításba csak a még publikálatlan irodalmi szövegek, idézetek kerültek be.11 Mivel Hornyik János több mint másfél évszázaddal ezelőtt közreadott munkái ma már nagyobbrészt csak közkönyvtárakban lelhetők fel, így viszonylag nehezen hozzáférhetők. Több mint másfél évszázad múltán talán nem felesleges ennek a „versezetnek” ismételt közreadása. A közlés révén lehetőség nyílik arra, hogy László deák munkáját ne csak emlegessük, hanem a vele kapcsolatosan elhangzott véleményekről bárki tárgyilagosabban ítélkezhessen, munkájához könnyebben hozzáférhessen. 11 Iványosi-Szabó Tibor: 2008. i. m. 90–147.
