Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Szajkó István festményei (A művész felvételei)
22 pörgő jég, az egyre erősödő szél miatt most kissé gyorsabban, mint különben. Nem ismert meg. A hó szálai átszőtték, a jég, a mocskos ipari só sörétei, szilánkjai szétverték az arcomat. De különben is, ha észrevesz, felismer, hirtelen megpróbál lefékezni, elrepül, nekivágódik az iglu oldalának, összeveri magát. Jobb, hogy nem ismert fel. Nekem különben is elég volt ez a zöld suhanás. Ez az utolsó pillanatban kapott klorofillinjekció. Ha Palicsfürdőnek egyszer lesz múzeuma, Igor fűzöld bringájának ott lesz a helye. Ebben már többen megegyeztünk, és nemcsak a zöldpártiak, ligások, hanem a meszesek és a rotarysok is példának okáért. Még van tíz perc. Kivéve persze, ha a nagy hideg, a mindent behorganyzó jég miatt nem robban le a busz. Lehet, már le is robbant. És legalább egy óra kell, hogy pótbuszt állítsanak be. Állok a ónesőben. Jóllehet közben én egyre csak a tavasz hí rnökéről, Igorról, fűzöld bringájáról fant á zi álok. Állok a buszmegálló előtt. Vékony talpú félcipőben. Hajadonfővel. A rendes járat ideje már rég elmúlt. Már minden bizonnyal a pótbuszra várakozom. Amikor is ismét az a zöld jelenés. Az a zöldségféleség suhan el előttem az ónos közegben. A tavasz hí rnöke. És ismét sikerül felinjekcióznia. Arca kipirult. Ismerősei alig várják, hogy fizethessenek neki a Citromsárgaházban avagy borbély barátjánál, netán a GREEN DOOR söntésénél, mert közben nincs kizárva, átugrott a szegedi síneken, az Orbán-kereszt alá, a GREEN DOOR-ba, az infaustusok mostanság aktuális törzshelyére is, hogy üdvözölje Szerafim-Pöcököt, Gorotvát, Jonathánt, Palicsi P. Howard Jenőkét, Pahulek Domagojt, Vad Jocót, Székelyt és a többieket. És most száguld vissza a PUB-ba, hol Albin várja, meg a sárkányrepülős tulaj. Hisz tavaszra új bizniszek a láthatáron. Amiket sorba kell szedni, meg kell dumálni. Mert Igor telente mindig megfogadja, tavaszra már nem megy vissza kutat fúrni. Legfeljebb még ha egyet megfúr. A leendő csetnikvajda államelnöknek. Igaz, itt már nincs nője, menyasszonyát, ahogy Szerafim-Pöcök mondja, mert vele is ugyanez történt, meg ugyanez történt Sonkával, a kőműves hentessel is, használni kezdte egy albán. Az albánok szeretik a magyar nőket. És a magyar nők is valamiféleképpen bemozdultak feléjük. Pedig sokáig idegenkedtek tőlük. De az igazság az, az albánok mostanság dinamikusabbak. Több pénzük van. Sok pénzük van. A magyarok meg lebénultak. Jóllehet az albánok konfliktusban állnak a szerbekkel, ám minden jel szerint csak általános szinten, illetve lent Koszovón, itt békességben élnek. Konfliktusuk nem érinti üzleti viszonyaikat, lévén hogy mind a két fél úgy érzi, neki van haszna, előnye belőle, csak az egyiknek rövid, a másiknak hosszú távon... Az albánok valóban csak magyar nőket alkalmaznak. Majd a zöldségesek, a cukrászok és a pékek is összeszűrik a levet velük. Szóval Igor feleségét is használni kezdte egy albán. Ezért nem biztos, hogy annyira vágyik ide vissza. Itt egy szegény tróger. Infaustus. Ott meg egy varázsló. Egy sámán. Akit mindenki szeret. Mert Igor azonkívül, hogy sámán, valóban egy szeretnivaló gyerek. Jutka is nagyon szereti, én is. És ő is szeret bennünket.
