Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Pátkai Tivadar: Stírölés
50 – Hová vágok be? – Hát nem is a gyomorszájába, te szerencsétlen kis hülye! Hanem a meleg dzsumbujba. De várjunk még ezzel. Kezdjük az elején. Legelőször is, egyik kezeddel jó erőssen megfogod a farát. A másikkal óvatosan belenyúlsz a bugyogójába. Kicsit megpiszkálod neki. Nem ám ügyetlenül, hanem ügye ssen. Keresse az ujjad a szőrök között az utat. Azt valahogyan szét köll gubancolnod, mert olyan erős a pinnaszőr, mint a szentmártoni drótostót gyökérkeféje. Itt is vigyázni köll ám, nehogy csiklandozzad neki előszörre, mer’ megfuthat. Aztán, ha már liheg a leány, akkor ledöntöd, mint ahogyan a kártyaváradat szoktam. Csak úgy mondom neked, nem az árokparton legjobb a toszás, inkább a kukoricásban, de legeslegjobb a szalmakazalban. Á llva is lehet a ház falánál, a kerti budiban. Az veszélyes, meg aszongyák, az nem esik olyan jól a leánynak. Mondjuk, ezen lehetne vitatkozni. Mer’ az én nőimnek mindig, mindenhol jólesett. Rágyújtott. Szokása szerint a szemem közé fújta a füstöt, miközben tétováz va vakarta a feje bú bját. Valahogyan kezdett nekem gyanús lenni ez az egész. Egyre jobban kételkedtem benne. Eszembe jutott, amikor kihallgattam őket. A Csambali Csabinak éppen azt mesélte, hogy neki még nem volt szerencséje nőhöz, úgy istenigazából, „olyan szempontból”. Smacicizni már smacicizott, de toszni még nem sikerült. Mit nem adna érte, ha ehhez hozzásegítené a Csabi. Mert a Csabinak vannak női. Mindenki tudta a faluban. Azt nem értik, kire ütött ez a jóképű gyerek, igen sármos, ezt mondják róla. Olyat is hallottam egyikszer a borbélyműhelyünkben, hogy „biztosan balkézrül gyütt ez a Csabi gyerek, mer’ az annyánál és az aptyánál keresve sem találnának rusnyább embert”. A litánia után a Ságiöcsi megkérte a Csabit, egyik nőjét beszélje már rá, hogy vele is izéljen. Még a pénzt sem sajnálná rá. Pedig a Ságiöcsi soha senkinek sem adott pénzt semmiért sem. Nemcsak a perselypénzt lopkodta, még az anyja bukszáját is ki szokta üríteni. Hogy mire költötte, azt nem tudtuk, mert ahogy öregapám mondta, tényleg lófaszt se lehetett venni. Úgy emlékszem, akkor azt mondta neki a Csambali, majd meglátja, de ez nem lesz olyan egyszerű, mert a leányoknak lelkük is van, nem csak viszkető pinnájuk . Azt köll legelőször megvenni, a lelküket. Én hallgattam tovább a Ságiöcsit, hátha tud valami újat is mondani, mert ugye megkapta pluszba a hajolajat. Akkor már szolgálja meg valahogyan. – Amikor jól be van döntve a leány, el köll határoznod aranyos kisöcsém azt is, hogy bugyogóban vagy anélkül csináljátok. Szerintem legjobb anélkül, de az meg veszélyes, mer’ ugye, ha futni köll, akkor jobb, ha rajtatok van az alsóság. Na, most gyün a legeslegfontosabb. Kétféle mindzsó van fazonjára kinézést. A húsos meg a homloko s. De vigyázzál, ha húsos, ha homlokos, az a fontos, hogy te a fölső lukat válasszad, ne az alsót! Érted? – kérdezte fellengzősen. Na, itt besokalltam. Azt mondtam a Ságiöcsinek, hogy ne haragudjon, én ezt már nem hallgatom tovább. É n ennél már többet is láttam a Testi szerelem című színes könyvben. Ott egyáltalán nem ilyen marhaságokról írnak, mint amilyenekről ő mesél. Erre megsértődött. – Hát akkor ennyi volt a mai stírölés, húzunk haza a picsába, aranyos kisöcsém. Pedig még meg akartam mutatni neked a Szípasszonyt. Ahogyan mosa-
