Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Tarcsay Zoltán: Mao Tei és a befejezhetetlen
41 – Támadt egy ötletem, tájékoztatta Mao Teit Éva egy délután, amikor egymás karjaiban feküdtek a fűben, ahonnan jól lehetett látni a hegy hatalmas, embertelen sziluettjét és a sziluetten legelésző kecskéket. – Ha annyi történet van, aminek sosincs vége, mert csak csupa eleje van, és a végtelenbe kacskaringózik, bizonyára kell lennie olyan történetnek is, ami egyszer csak előtekergőzik a végtelenből, és minden bevezetés nélkül szépen befejeződik. Akár egymás után többször is. – De annak mi értelme? – Hát semmi. De ha az ember összerakná egy eleje-történettel, az Elkezdhetetlent Befejezhetetlennel, akkor kijönne a belőle... – Az Elmesélhetetlen. Ettől megint csókolózhatnékjuk támadt (vagy csak úgy magától). Már legalább egy hete a hegyláb menti faluban voltak, és azt hitték, a lakosok sorra kihalnak majd, de azok csak nem akartak, ezért aztán, és főleg mivel senki nem tudott egy végtelenül befejeződő történetet sem, Mao Tei és Éva úgy döntöttek, hogy fölkerekednek. – Tudod, hogy meg kell másznunk azt a hegyet – emlékeztette Mao Teit Éva, mintha ez valaha is szóba került volna, vagy inkább csak megsejtette, hogy Mao Tei már egy hete ettől retteg, és kicsit kínozni akarta merő szeretetből. Mao Tei halványan nyöszörgött. – Minek? – Mert itt a hegy lábánál találtuk a sok eleje-csigát, és logikus, hogy a hegy tetején lesznek a vége-csigák. Mao Tei erről nem volt meggyőződve, de mivel nem volt jobb ötlete, vállat vont, és követte Évát fel a hegyre. A hegy sokkal rosszabb volt, mint amilyennek Mao Tei elképzelte. Meredekebb volt, sziklásabb, havasabb, és a kecskeszar is több volt. Arról nem is beszélve, hogy nem volt vége. Csak mentek, mentek egyre feljebb az egyre ritkuló levegőben, a csillagok alatt aludtak (néha nem), kecsketejet ittak (keserű volt), és még mindig sehol nem volt a teteje. – Ennek szerintem nincs teteje – vélekedett Mao Tei. – Mindennek van teteje. – De mi van, ha ennek nincs? Ha tényleg nem lenne teteje, mert igazából egyszerre mennénk fölfelé és lefelé valami négydimenziós csigavonalban? Erre a lehetőségre Éva nem gondolt, de mivel nem tudta elképzelni, milyen egy négydimenziós csiga, nem is aggódott miatta.
