Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Boldog Zoltán: Irodalom kocsmanyelven (Háy János: Kik vagytok ti?)
124 Boldog Zoltán Irodalom kocsmanyelven Háy János: Kik vagytok ti? Háy János kötetének (Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom – Újraélesztő könyv) megjelenése után úgy tört föl az elfojtott indulat az irodalmi szakmából, mintha valaki megtámadta volna őket. Pedig az irodalomtörténészek, irodalomtudósok, magyartanárok legfőbb ellensége: önmaguk. Az irodalmi szakma, főleg a bölcsészkaron dolgozó kutatók – néhány kivétellel – olyan belterjessé tették a rendszerváltás óta a szépirodalomról szóló beszédet, hogy szinte minden szálat elvágtak, amely az olvasókhoz vezethetne. Ehhez hozzájárult az a szemléletbeli fordulat is, amely szerint a szerző, a kor nem olyan fontos egy irodalmi szöveg olvasása során, mint magának az írásnak a belső szerveződése, a befogadóban kialakuló szövegközpontú értelmezés. Az Y és a Z generáció már az iskolapadban azt tanulja, hogy az írók élete talán érdekes, de főként nem életükkel megfeleltetve, életrajzuk alapján kell műveiket értelmezni. Az olvasói vágy azonban megmaradt az irodalomtörténetre, a szerzőre, a korra vonatkozóan, ezt táplálhatta az Y és Z generáció szüleinek az a beállítódása, amely az irodalmat gyakran – az irodalomtanítás berögződéseinek köszönhetően – életrajzok és tankönyvi értelmezések bemagolásával azonosította. Az erre való igény kialakult gyermekeikben is, hiszen az életrajz gyakran érdekes, és a Mohácsy-féle irodalomtankönyv-sorozat bővelkedett a bulvárelemek halmozásában (betegségek, szerelmi kapcsolatok, aberrációk stb.). Tehát az igény megvolt erre, és amikor Nyáry Krisztián a fókuszt a művekről ismét az alkotók személyére helyezte, akkor már lehetett hallani olyan irodalomtörténészi észrevételeket, amelyek szerint – összefoglalva és sarkítva – Nyáry Krisztián ellopta a show-t. A szerzőközpontú szemlélet, az irodalomtörténeti megközelítés ismét népszerű lett, de ehhez semmi köze nem volt a kutatóknak, a tudományos szakma képviselőinek. Ők – kevés kivétellel – továbbra is csak egymásnak írtak a szakfolyóiratokban, eszükbe sem jutott, hogy az olvasói vágyat kielégítsék. Megtette ezt helyettük egy kiugrott kollégájuk a nyilvánosság új fórumán, a Facebookon. Most pedig hasonló módon, csak az esszé műfaját segítségül hívva a Nyáry-féle recepttel próbálkozik Háy János. Csak amíg Nyáry kiépített egy masszív, több tízezer főt számláló követő- és olvasótábort, és utána jelentette meg könyvét, addig Háy a kiadóra bízta a marketinget. Amíg Nyáry Krisztián a bölcsésztudósok nézőpontjából a „mi kutyánk kölyke”, hiszen egykori irodalomtörténészről
